A bortárolás titkai – avagy nem mindegy, meddig és hogyan váratjuk az italt
Kivételes alkalom, amikor a termelés helyén, közvetlenül abban a pincében tudjuk kóstolni a borokat, ahol azok készültek. Általában szállítják, pakolják, hűtik a palackokat már addig is, amíg a borszaküzletbe vagy az étterembe kerülnek. Ezekre a folyamatokra nincs ráhatásunk egyszerű borfogyasztóként. Arra viszont van, hogy mi hogyan tároljuk a borokat otthonunkban, ha nem bontjuk fel őket azonnal. Legyen a hűtőben? Legyen a polc tetején? Álljon, feküdjön? Erről szól ez a cikk!
Sok családnál a szekrény tetején őrizgetik a drágább borokat – függetlenül annak stílusától, fajtájától, kiszerelésétől. „A jó asszony olyan, mint a jó bor: idővel csak nemesedik” – tartja a mondás, de azért mielőtt erre mérget vennénk, érdemes megvizsgálni, milyen borról és milyen asszonyról van szó…
A jó bor nemesedik?
Ha komolyabb borkészlettel rendelkezünk, és nem mindig adott eseményre veszünk egy-egy palackkal, akkor előfordulhat, hogy akár évekig is tároljuk az italt otthonunkban fogyasztás előtt. A könnyű, reduktív, egynyári tételekkel ezt ne tegyük meg: ezeknek ugyanis pont a frissessége adja a szépségét, ami egy-két év után elveszik. Egy komolyabb, hordós érlelésű fehér- vagy vörösbor, illetve az édes borok esetében már nyugodtan félretehetjük a megfelelő alkalomra a tételt, de egy-két szabályt érdemes ilyenkor is betartani, hogy ne legyen nagy a csalódás, amikor kihúzzuk a dugót.
Figyeljünk a hőmérsékletre!
A nagy hőingadozás nem tesz jót az italnak. A legoptimálisabb a 10-15 °C közötti állandó hőmérséklet – vagyis a pincehőfok. Ilyen szempontból a konyha (ahol sütünk-főzünk, és felmelegszik a levegő) vagy a polc teteje (ahol a legmelegebb van a lakásban, hiszen a meleg levegő felfelé száll) a lehető legrosszabb választás. Ha van pincénk, garázsunk, inkább oda helyezzük hosszú távú megőrzésre az italt.
Állva vagy fekve?
A válasz: attól függ! Dugós tételnél fontos, hogy a bor folyamatosan érintkezzen a dugóval, így a parafa nem szárad ki és nem kerül levegő az italba, beindítva nem kívánatos oxidációs folyamatokat. Értelemszerűen csavarzáras tételnél ez nem számít: ott alapértelmezetten légmentes a zárás, tehát ezek a tételek nyugodtan várhatják álldogálva is, mikor jön el az ő idejük!
Diszkóban a helye!
… a fénynek és a rázkódásnak. A bor ugyanis mindkettőt nehezen viseli. Érdemes mind a természetes fénytől, mind a mesterséges fénytől távol tartani a palackokat, ezek ugyanis felmelegíthetik a borokat (további erjedést előidézve) vagy akár nem kívánatos ízhatásokat is okozhatnak. Ugyancsak nem érdemes sokszor dobálni, feleslegesen szállítani, ide-oda átpakolni. A borhoz a nyugalom illik – akkor is, amikor még a palackban és akkor is, amikor már a poharunkban van…
Előjáték a legteljesebb borélményért
Ha már tudjuk, hogy hamarosan asztalra kerül egy tétel, akkor érdemes felkészíteni a nagy pillanatra. Ahogy egy nőnek is idő kell, hogy „hangulatba” kerüljön, a bort sem érdemes instant megoldásként mélyhűtőbe tenni fél órára (ez nagyon káros a kristályszerkezetére!) vagy Uram bocsá’, vörösbor esetén rátenni a radiátorra… Gondolkozzunk jó előre: egy testes vörösbort akár órákkal korábban hozzunk fel a pincéből és dekantáljunk, egy fehérbort vagy pezsgőt pedig idejében kezdjünk el behűteni. Ugyancsak nem szerencsés a pohárba jégkockát tenni – gondoljunk csak bele, a jégkocka idővel megolvad és buborékmentes fröccsé alakítja a borunkat…
Ideális fogyasztási hőmérséklet
| 6-8 °C | Édes borok | Tokaji Aszú, Szamorodni |
| 6-10 °C | Habzó és gyöngyöző borok, pezsgők | Champagne, Cava, Prosecco |
| 7-10 °C | Könnyű- és közepes testű fehérborok | Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres |
| 10-13 °C | Közepes- és nagy testű fehérborok | Furmint, Hárslevelő, Kéknyelű |
| 13 °C | Könnyű vörösborok | Kadarka, Kékfrankos |
| 15-18 °C | Közepes- és nagy testű vörösborok | Cabernet Savignon, Cabernet Franc |
Szerző: Kocsis-M. Brigitta
