Mitől „szép” a bor? – avagy a borpiramis titkai
Borkóstolókon és sommelierek szájából gyakran elhangzik, hogy „szép” egy bor. De mit is jelent ez pontosan? És miért nem egyszerűen csak azt mondják: finom?
Életünk során több száz vagy akár több ezer különböző fajta bor kerül a poharunkba – emlékezetesek és felejthetők is. Ezt jeleníti meg a képzeletbeli borpiramisunk.
A piramis alján a jó borok szerepelnek. Ezek azok a megfelelő minőségű, tiszta borok, amelyek jól esnek egy finom ebédhez vagy egy baráti beszélgetéshez. Ha vásárolni indulunk és a hétköznapok borát keressük, ezek lesznek a biztos pontok, amelyekben sosem csalódunk. Életünk során sokszor, akár rendszeresen is fogyasztjuk őket, fejünkben az élelmiszer kategóriába sorolódnak.
A piramis középső részén a szép borok szerepelnek. Ezek már ritkábban kerülnek a poharunkba: kóstolókon, borbárokban, szakértői ajánlásra. Már nem puszta élelmiszerek, inkább élvezeti cikkek, amelyek nem csak kísérnek egy beszélgetést vagy étkezést, hanem önálló figyelmet kívánnak, odafigyelést. Áttanulmányozzuk a címkéjüket, megjegyezzük a nevüket, emlékezünk rájuk.
A piramis csúcsán a nagy borok szerepelnek, amelyek igazi, felejthetetlen műalkotások. Még egy sokat kóstoló borszakértő vagy sommelier is maximum öt-tíz igazán nagy borral találkozik az élete során, amely komplexitásával örök emlék marad számára. Ezek az italok percről percre, kortyról kortyra más arcukat mutatják, komoly esztétikai élményt nyújtva a fogyasztónak.
Bár a borok minőségének jelentős fokmérője az egyensúly (vagyis a sav/tannin – alkohol/cukor arány, amelyről a Nagymama mérlege – avagy mitől egyensúlyi egy bor című cikkünkben már írtunk), mégis előfordulhat, hogy valakinek a személyes ízlése jobban kedveli a kicsit eltolódott tételeket. Szégyen vagy nem szégyen, nekem például nagy kedvenceim a rubens-i angyalokra hajazó, kicsit kövérkés és olajos, határozottan savhiányos viognierek…
Ugyancsak nem biztos, hogy a legdrágább borok a legjobbak. A Winelovers Magazin minden évben összeállítja a 100 Legjobb Magyar Bor rangsorát, amelyet külön kiadványban jelentet meg. Ez az éves toplista úgy áll össze, hogy a bíráló szakértők a magyar borokat vakon kóstolva, objektív minőségi szempontok alapján pontozzák – tehát nincs csalás, nincs ámítás, csak a beltartalom. Meglepő vagy nem, de átlapozva a kiadványt, változatos árszínvonalú borokkal találkozhatunk és egyáltalán nem ritkák a palackonként két-háromezer forintos tételek sem a tizen-, huszonezres borok között.
Szerző: Kocsis-M. Brigitta
