Kampits László: „Akkor vagyunk elégedettek, ha egy jó palack bornál a következő még jobb.”
Egy „kicsi” kőszegi birtok, egy családias és autentikus pince. A Kampits Családi Pincészet vállalkozásként indult, viszont az évek során igazi szerelemmé alakult át, amely a mai napig sok munkát és örömet ad nem csak a bort készítőknek, de az azt fogyasztóknak is.
Családi összetartó erejüket nem csak saját sikereik gyarapítására használják, hanem a kőszegi bor hírnevének erősítésére is. Büszkék arra, hogy tömegborok helyett különlegességeket készítenek, amely egyedivé teszi őket a Soproni borvidéken. Kampits Lászlóval beszélgettünk közösségről, online jelenlétről, kihívásokról és persze finom borokról.
Miért szerette volna édesapád, Kampits Ernő, hogy gyermekei is belevágjanak ebbe a mesterségbe?
Nem gondolom, hogy a tudatosság vezérelte, inkább a munka szeretetének és értékének átadása. A mesterség nagyon hamar életformává alakult át nála, amely mindannyiunkra folyamatosan és észrevétlenül átragadt. Ezért a hozzáállásért nagyon hálás vagyok neki. Úgy gondolom, hogy nincs értelme a munkának, ha nincs kinek és miért csinálni. Amióta megszületett a kisfiunk, Gergő, azóta úgy érzem, hogy érte csináljuk a mókuskereket.
Hogyan oszlanak el a feladatok a családban?
Ez folyamatosan változik. Ekkora méretben még mindenki ért mindenhez, de természetesen vannak szokások és rendszerek, amik könnyebbé teszik a napi rutint. Rengeteg munkafolyamat tartozik egy palack bor előállításához. Szinte felsorolhatatlan. Ha leegyszerűsítem a munka-kategóriákat, akkor a szőlőben, a növényvédelemnél jobbára apu a vezér, de a pincében a borokat illetően inkább én. Bár sokszor jobb a szőlőben dolgozni, mint a “föld alatt”, így mindig összedolgozva és egymást kiegészítve végezzük a feladatokat.
„A hagyomány értéket teremt” – ez áll a kőszegi bor honlapján. Neked mit jelent ez a mondat?
Mindent. Bízom abban, hogy azzal, amit nap, mint nap csinálunk, valami olyat sikerül létrehozni, amire később a gyerekeim és a környezetem is emlékezni fog. Biztos alapon nyugvó családi gazdaságot szeretnék alkotni, amihez az „alapanyagot” a hagyomány adja. Ebből szeretnék értéket teremteni.
Miért tartottad ilyen fontosnak az online jelenlétet?
A mai rohanó, információs világban a lehető legegyszerűbb módja a kommunikációnak a világháló. Borász közösségünk szakértelme és hozzáállása nem tette lehetővé, hogy ezelőtt tíz évvel mindenki külön-külön foglalkozzon az online marketinggel. Első körben piacszerzés miatt indult a közösségi honlapunk. Azóta már amolyan információs oldalként is funkcionál, ugyanis segít elkalauzolni a borászok néha kifürkészhetetlen világában. Az oldal látogatóit szerettük volna a lehető legpontosabban tájékoztatni, hogy hogyan juthatnak a borászokhoz.
Sikerült?
Igen. Ebben rengeteg önzetlen munka és fanatizmus van. A helyi rendezvényekről tudósítunk, dokumentálunk, ugyanis, ha ezt mi nem csináljuk, akkor ilyen részleteiben ezt más nem tudja megtenni. Nem utolsó sorban pedig meggyorsította a helyi borászok marketing-tevékenységének fejlesztését, ami rendkívül jót tesz Kőszeg-hegyaljának.
A szerző, Korompai Tímea kóstolási élményei – Rozé ’20
Elegáns, szamócás-málnás-pirosgyümölcsös illat, kis fűszerességgel. Egy családi beszélgetés során került elő ez a palack, és tökéletes választásnak bizonyult a tücsökciripelős estén. A címke is telitalálat a sok kis szamócával és málnával. Pici savasságával teljesen megbarátkoztam. Üdeségével a nyári esték tuti befutója lett nálam.
Szerinted lényeges összekötni a gasztronómiát és a borkultúrát?
A kettő egymás nélkül nem lenne teljes. Manapság divatos, hogy a borra építik a gasztronómiát és nem fordítva – ez már egy magasabb szint. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy mára eljutott a kőszegi bor egy olyan szintre, amikor már egy szépen terített étterem asztalán is büszkén állhat egy palack belőle. Természetesen egy márkában nem a létrehozása a nehéz, hanem a fenntartása. Az emberek tetszését hamar el lehet érni, de a bizalmat elveszíteni még gyorsabban. Mi mindig a minőségre törekszünk, de el szoktuk mondani, hogy két ugyanolyan palackot nehezen készítünk a kézműves jellegre tekintettel. Akkor vagyunk elégedettek, ha egy jó palack bornál a következő még jobb.
Mit tudnál nekünk mesélni a példátlan kőszegi boros összefogásról?
A kőszegi borász közösség gyakran ül le egy asztalhoz borozni és elmélkedni. Kötetlen, véleményformáló beszélgetések ezek. Versenytársak vagyunk, de nem konkurenciái egymásnak. A kapcsolatok révén a kisebb nehézségeket könnyedén, a nagyobbakat meg kisebb döccenővel lehet megoldani, ha többszereplős a folyamat. Nem egyszerű mindig megtalálni a közös nevezőt, de a későbbi cél elérése érdekében olykor el kell fogadni a társaság akaratát, ami aztán a végén mindig remek eredménnyel zárul.
A VI. KRAFT konferenciára készített előadásodban említed, hogy Kőszegen nem kimondottan főállású borászatokról beszélünk, és nem alakultak ki nagy gazdaságok sem. Mi ennek az oka?
A kőszegi gazdaságok méretei és piaci lehetőségei még nem engedik meg, hogy önállóan eltarthassanak egy vállalkozást és a családi igényeket is. Ez egy gazdasági kérdés. Egyik lehetőség a területek növelése, ami további eszközöket igényel, további befektetésekkel. A másik a minőség emelése és a termékpiramis építése, ahol magasabb árat lehet kérni a nagyobb élvezeti érték miatt. A legátfogóbb modell, ha a tőkétől az ágyig visszük a palettát. Ez már egy komoly szállásadással foglalkozó vállalkozást jelentene. Ekkora tőke még nem áll rendelkezésre ezen családoknál. Nem beszélve az időjárás viszontagságairól, amelyek mindig ott lebegnek az ember feje felett. Mi lesz, ha elvész egy évjárat? Miből lesz a betevő? Ennek ellenére tizenegy borász közül jelenleg két család mégis főállásaként tekint a tevékenységre. A borászok között akad tanár, ügyvéd, fogtechnikus és felszolgáló is.
A szerző, Korompai Tímea kóstolási élményei – Kékfrankos ’20
Nyáron általában a fehérborokat részesítem előnyben, ezért is volt különleges élmény, hogy ezt a bort kóstolhattam. Féltem, hogy vörös létére sok lesz nekem, azonban kellemesen csalódtam. Érezni lehetett az ízén a kisfahordós érlelést. Bár még mindig a fehérborokra szavazok a nyári hőségben, ha mégis megjön a kedvem a vöröshöz, akkor ezt a kellemes illatvilágú, könnyű bort fogom választani.
Birtokaitok nagy részén kékfrankos, zweigelt és blauburger szőlőfajtákat termesztetek. Mit érdemes tudni róluk?
Ezek örökölt fajták, de nem bánom. Két hektáron nem érdemes nagy fajtaválasztékkal foglalkozni, mert csak bonyolítaná a mindennapokat. Három-négy fajta öt-hat borával szépen képviseltethetjük magunkat a piacon. Egyébként ezek a szőlők nagyon hasonlítanak egymáshoz, így ha a piac értené a cuvée borok előnyeit és izgalmait, akkor legszívesebben házasításokkal adnám a borainkat. Készítünk rozét, hordós és tartályos vörösborokat, illetve vásárolunk fehérszőlőt, amiből furmint bor lesz. Ezek mind beszerezhetők a webshopunkból is. Érdemes megemlíteni, hogy a regisztrált szőlőterületek nagysága Kőszegen mindösszesen 86 hektár. Ebből 20 százalék fehér, a többi kékszőlő.
Hogy néz ki nálatok a szüret és szőlő feldolgozása?
Na, ez aztán valóban családi összefogással jön létre. Generációkon át kísérnek minket a családtagok, barátok, akik ilyenkor bizony beállnak a munkába és segítenek a szőlő betakarításában. Csak kézzel szüretelünk, kis szüretelőládákba, mert a nagyüzemi szüretet kerülni szeretnénk. Ez termesztésen sokkal több erőforrást igényel. Szokásunk minden évben egy nagy csapatfényképet készíteni és nagyon örülök, hogy van, aki minden fényképen szerepel.
Milyen kihívásokkal szoktatok szembenézni?
Tavaly augusztus végén jött egy nagyobb jégeső, ami nagyon betett nekünk. Akkor a szüret már nagyon közel volt, így nem tudtunk beavatkozni. Idén sem maradtunk jég nélkül, de szerencsére nagyobb katasztrófa nem történt. Azonban minden évben meg kell küzdenünk valamivel. Egyszer a seregélyek ellen hálózunk, aztán az őzek ellen kerítünk, de idén a vaddisznókkal gyűlt meg a bajunk. Szívszorító látni, hogy egy-egy csorda csupán egyetlen éjszaka alatt mekkora kárt tud tenni.
Hogyan változtatta meg a pandémia a borászat életét?
Zömében végfogyasztóknak értékesítünk, bár az utóbbi években a HORECA szektor is erősödött. A személyes vásárlás, a kirándulások, a borprogramok hiánya nagyban érintett minket. Azonban szerencsére az online értékesítést már a krízis előtt bevezettük, így a lezárások alatt ez a vonal a többszörösére emelkedett. Nagyon nagy feladatot jelentett egy gyors és hatékony logisztikai folyamat kialakítása. Végül a borokat azóta is 30 kilométeres körzetben személyesen viszem ki. Úgy gondolom, ezzel sikerült egy új utat találni a borok értékesítésére és a visszajelzések begyűjtésére.
A karanténos időszak alatt sok online borkóstolót szerveztek. Mit gondolsz erről a kezdeményezésről?
Kényszerhelyzet, de érdemes kipróbálni. Akkor lenne sikeres, ha a későbbiekben is fennmaradna. Picit nehézkes a logisztikája, de mindenképp hatalmas szabadsági fokkal rendelkezik. A tér és idő, mint zavaró tényező, kiesik, és szerintem bátrabban is jelentkeznek az emberek egy ilyen kóstolóra. Közösségformáló ereje is van, mert ismeretlen beszélgetőpartnerekkel lehet bort fogyasztani, illetve az edukációs szerepét is kiemelném
Milyen célokat tűztetek ki az idei évre?
Látván egy jövőképet és megragadva a lehetőségeket, több fejlesztésbe is belefogtunk. Gyakorlatilag az éves nyereséget teljes mértékben visszafektettük a borászatba. Szőlő átalakítás és egy borászati gép vásárlása is megtörtént. Örülünk a kihasználható mezőgazdasági pályázatoknak, ugyanakkor próbáljuk elkerülni a túlköltekezést.
Ha négy szóval kellene jellemezned Kőszeget, akkor mi lenne az a négy és miért?
Romantika, mert műemlékekben igen gazdag, illetve a zegzugos utcácskái, a barátságos környezete nagyon változatos.
Közösség, mert a szellemi gazdagságot csak közösségben lehet kamatoztatni. Kőszegen számtalan olyan egyesülési forma van, ahol haszonszerzés nélküli lokálpatrióták ülnek le egy asztalhoz, és tesznek a városi élet gazdagításáért. A bor is egy közösségi forma alapja. Gyakorlatilag bármilyen beszélgetést két perc alatt a bor köré lehet terelni, innentől pedig már meg is van a kapocs.
Lehetőség. Sokszínű a borászvilág, ahol mindenhez kell érteni és tájékozottnak kell maradni. Széles látókört érhetünk el a szakmával, így a lehetőségek gyakorlatilag kimeríthetetlenek.
Természet. A bor elválaszthatatlan a természettől. Mi emberek, úgy gondoljuk, hogy felül tudunk kerekedni rajta, és beavatkozással személyre tudjuk szabni, azonban ez csak addig működik, amíg nem jön az első jégeső. Nem szabad elfelejteni, hogy a természet biztosan túlél minket.
| További információkért keressétek fel a Kampits Családi Pince honlapját. Kövessétek őket Facebookon és Instagramon is. A Kampits Családi Pincészet borával támogatta Egerszegi Anna, voice coach-csal, logopédussal, a hang erejéről szóló izgalmas és inspiráló BorPorté beszélgetést. Hálásan köszönjük nekik! |
Szerző: Korompai Tímea
Fotók: Ohr Tibor
