Könnyed elegancia, Günzer rá a garancia
Egy családi borászat hagyományainak fennmaradását az garantálja, ha az utódokra átruházott ismereteket, tudást, szellemi és anyagi értékeket megtartva, de a kor fejlődésének megfelelően azt tovább formálva, fejlesztve viszik tovább. A villányi Günzer család erre kiváló példa.
Az interjú címe akár a Günzer család új szlogenje is lehet. A Villányi Borvidéken található Günzer Családi Birtok egy olyan vállalkozás, amelyet Günzer Zoltán indított el még a 90-es évek elején, azóta pedig 25 hektáron gazdálkodó borászattá nőtte ki magát. Beszélgetésünkkor számos kérdés megfogalmazódott bennem, amelyekre a fiatal, agilis Günzer Norman válaszolt.
Már említettük, hogy családi vállalkozásról van szó. Ez azt jelenti, hogy a család minden tagja kiveszi a részét a borászat körüli munkából?
Igen, ez így van. Apa foglalkozik a szőlővel meg a pincével, és azzal, hogy a borok rendben legyenek. Az teljes mértékben az ő reszortja. A kész borok körüli tevékenységek már az én kezem alá tartoznak, úgymint az értékesítés, a marketing, az export, a kiállítások, a kóstolók és a fesztiválokon való megjelenés is. Az otthoni vendéglátás részét az édesanyám végzi. Ebbe beletartoznak a borkóstolók, étkezések, vezetett kóstolók. Minden családtagnak külön szegmens jut a cégben, de a döntések mindig közösek. Sőt, amikor a borokat készítjük, akkor Apával együtt, közösen hozzuk meg a döntéseket annak ellenére, hogy ő van a pincészetben. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, talán ez is a titkunk.
A borok kóstolásán felül milyen programmal várjátok még az idelátogatókat?
Az úgynevezett Ördögárok dzsiptúra egy olyan platós élményt kínál a hozzánk látogatóknak, amely testközelből enged bepillantást a szőlészet világába. Egy direkt erre a célra kialakított, paddal felszerelt terepjáró segítségével jutnak fel a vendégek a szőlőhegyre, akiket én magam viszek ki. Magasabb létszám esetén sem esünk kétségbe, 20 főig kényelmesen megoldott az Ördögárok túra. Akkor már utánfutóra szerelt padokkal indulunk útnak, így koccintunk egyet a szőlőhegyen. Ez egy igen közkedvelt programunk. A visszajelzések alapján sokszor halljuk azt, hogy ilyen élményben még nem volt részük Villányban.
Egyértelmű volt, hogy az utódok is ezt az utat választják, vagy legalábbis a borhoz közelállók maradnak?
Számomra egyértelmű volt annak ellenére, hogy sosem volt erőltetve. Nem szabták meg a szüleim, hogy itt kell maradnom, ezt kell csinálnom. Középiskolai tanulmányaimat Pécsen végeztem, később Bécsben jártam egy évet egyetemre, majd a többi három évet már Budapesten folytattam. Eközben hétvégenként sokszor jelen voltam a pincészetben, segítettem borkóstolókat tartani, illetve részt vettem kiállításokon, fesztiválokon. Két éve pedig mondhatni, hogy az életem minden percét a családi pincészet teszi ki 0-24 órában, a hét minden napján. Hét közben az irodában, hétvégén pedig a vendéglátásban segítek.
A honlapotok bemutatkozójában olvasható egy sor: „Szerintünk fontos, hogy a bor adjon egyfajta biztonságérzetet.” Kíváncsi lennék, hogy mire gondoltatok? A szőlő, bor minőségére, jellemzőire vonatkozik ez? Esetleg a borászat biztonságát értitek ezalatt vagy a jövedelmező vállalkozást?
Minőségi biztonságra gondolunk. Ha valaki levesz a polcról egy Günzer bort, akkor legyen száz százalékig biztos abban, hogy választásában nem fog csalódni. Akármit vesz le és akármilyen áron, biztosan megkapja azt, amire várt, ne legyen benne lutri.
Miben különbözik a Günzer család pincészete másokétól? Mit csináltok másképp?
Ami a friss visszajelzésekből is visszaköszön az az, hogy családi vállalkozásunk nagyon vevőközpontú. Aki vendégként érkezik hozzánk, nem alkalmazottakkal találkozik, hanem konkrétan a Günzer család tagjaival. Ezt mi nagyon sokra tartjuk, és így vélekednek a hozzánk érkezők is. Lehetnének nagyon jó alkalmazottaink, de biztos vagyok benne, hogy sosem tudnának olyan átéléssel beszélni a borokról, a cégről és a múltról, mint maguk a tulajdonosok.
Volt-e már vendégségetekben magyar vagy akár külföldi híresség? Ha igen, ki volt az?
Imre Géza, vívó például már többször tisztelt meg minket és Baji Balázs gátugró is sokszor volt már nálunk. A vendéglátásunk negyven fő befogadására alkalmas, nagyobb tömeget nem tudunk ellátni. Minden vendéget ugyanolyan figyelem övez, így a hírességeket lehet, hogy először fel sem ismerjük, hacsak nem derül ki a beszélgetés során, hogy kiről van szó.
Ha egy lelki válsága kellős közepén járó vendég térne be hozzátok, melyik borotokat ajánlanátok búfelejtéshez?
Ez egy nagyon jó kérdés, de ha már Villányban jár valaki és nagy bánata van, akkor egy komolyabb vörösbort ajánlanék neki. Ha valaki szomorúan tér be hozzánk, akkor biztos, hogy ilyen tételt választanék számára, mert arról akár órákat is tudunk beszélgetni. Ezzel el lehetne terelni a problémáiról a figyelmet.
Mik a jövőbeni tervek, amelyeket el szeretnétek érni?
Jelenleg 25 hektáros birtokon gazdálkodunk, amelyhez 5 hektár vásárolt (főleg fehér) szőlőt dolgozunk fel. Ez egy olyan felső határ, amikor még családinak mondható egy borászat. Mennyiségben előre lépni nem akarunk. Csak akkor bővítenénk, ha mellettünk valaki eladná a földjét és a sajátunkhoz nyithatnánk. Ez meg is történt négy évvel ezelőtt: akkor bővültünk a déli fekvésű Jammertal-dűlővel, de ezt is csak azért tettük meg, mert a mi, már meglévő szőlőnkkel egybe tudtuk nyitni. Egyik jövőképünk, hogy a piaci tételeinken csökkentsünk. Erre az a magyarázat, hogy minden nagyobb borvidéknek van egy saját felvállalt márkája. Villányban ez lehetne a Villányi Franc, amelyet nagyon jól képvisel a borvidék. Itt kanyarodnék vissza a biztonságot adó kérdésre. Ez a csökkentés is éppen azt szolgálná, hogy minőségi termékek kerüljenek a forgalomba. Legyen csak hat-hét borunk, de az legyen jó. Így biztosan minden részletre odafigyelünk, és maximálisan odatesszük magunkat.
A Günzer család bizonyára mindegyik tagja borkedvelő. Kinek mi a kedvence és miért éppen az?
A húgom még csak 16 éves, és habár kóstolt már bort, de koránál fogva sem iszik alkoholt. Mégis úgy tűnik, hogy a fehérbor áll hozzá közelebb, ahogy édesanyám is a fehérborokért rajong. Ezzel szemben az édesapám és én is vörösborosok vagyunk. Apa a cabernet savignon és cabernet franc irányba mozdul, nekem pedig a merlot favorit. Azt azért hozzátenném, hogy évente változik, hogy mi a kedvencem.
Ha kedvet kaptatok ellátogatni a Villányi Borvidékre, ne hagyjátok ki a Günzer Családi Birtokot (7773 Villány, Oportó u. 6.). További információkért keressétek fel honlapjukat. Kövessétek őket Facebookon és Instagramon is.
A Günzer Családi Birtok boraival támogatta a Moldován Csaba kockázati tőkebefektetővel, Repárszky Ildikó történelemtanárral, Dr. Dénes Ádám agykutatóval, Dr. Láng Benedek tudománytörténésszel és Dr. Simon Botond szakfogorvossal való beszélgetésünk közvetlen és felhőtlen hangulatát. Hálásan köszönjük nekik!
Szerző: Rónai Márta
