Élménybeszámoló a Borszerda I Zöld rendezvényéről
Neked mi jut eszedbe, ha azt mondom: zöld? Természet, élet, nyugalom, remény, bio, tájképek, veltelini, a Föld? Akár mindez együtt? Vagy valami teljesen más? Nekem Pál László fontainebleau-i erdőről készített képei ugranak be és Munkácsy Mihály önarcképe, amelyen művészetekhez értő felesége mellett éppen egy tájképen dolgozik, de Mednyánszky László magányt idéző plasztikus tájábrázolásai is megjelennek lelki szemeim előtt. Na, igen, a Borszerda I Zöld rendezvényének izgalmas tárlatvezetése igazi lelki-mentális élményt jelentett számomra.
Nem beszélve kedvenc fehér boromról, a sauvignon blanc-ról, ami olyan kapós volt ezen az estén, hogy hét óra után már el is fogyott. Többek között ezért érdemes ellátogatni a Magyar Nemzeti Galéria Borszerda rendezvénysorozatára. Mert a kultúrára és finom magyar borokra szomjas közönség itt egészen biztosan megtalálja a számítását. Ha eddig még nem derült volna ki, a július 21-i program középpontjában a zöld szín állt. Az est szakmai partnere ezúttal is a BorPortré és az Országos Bortúra volt.
A zöld est szomjoltóit az Etyeki Kúria Borgazdaság biztosította. Nagy Vince kereskedelmi és cégvezetővel Kocsis-M. Brigitta műsorvezető készített interjút a már jól ismert pódiumbeszélgetés keretében. Szó volt arról, hogy a sauvignon blanc jól passzol a ma este zöld színéhez, hiszen egy meglehetősen vegetális, nagyon élénk savakkal rendelkező fajta. A beszélgetés alapján, úgy vélem, sokan kedvet kaphattak arra, hogy ellátogassanak az etyeki borvidékre. Nem csak a Budapesthez való viszonylagos közelsége (körülbelül harminc kilométer) teszi vonzó célponttá, hanem az a szakmai tudás és tapasztalat is, ami az itt készült borokban cseppfolyósodik. A terület három fő fajtája a sauvignon blanc mellett a chardonnay és pinot noir. Etyek 1990 óta önálló borvidék és a pezsgőkészítés szempontjából is megkerülhetetlen tényező. Vince egy igazi különlegességet is hozott: narancsbort, aminek – nevével ellentétben – nincs köze a narancshoz. Erről ebben a cikkünkben írtunk. A szóban forgó tétel szürkebarátból készült.
Az interjút záró, a közönséggel közös koccintásra egy 2019-es évjáratú sauvignon blanc-nal került sor. És hogy mire koccintottunk? Arra, Vince szavaival élve, hogy ezt a nyarat olyan jó hangulatban tudjuk eltölteni, amilyen a Borszerdát is jellemezte, és tudjuk értékelni ezeket az alkalmakat és örülni a pillanatnak.
| Már picit előre vérzik a szívem, hiszen a nyárra véget értek a Borszerdák az MNG-ben. De magának a rendezvénysorozatnak még messze nincs vége! Várunk minden érdeklődőt a jövő heti eseményre is, méghozzá új helyszínen, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban, az Andrássy út 103-as szám alatt. A július 28-i esemény színe ezúttal az arany lesz. A jó borokról pedig a badacsonyi Villa Pátzay Borbirtok gondoskodik majd. Jegyek a Jegymesternél érhetők el. |
Vincét egy villáminterjú erejéig nekem is sikerült elkapnom.
Rácz Laura Rebecca/Borportré: Hogy érzed magad a Borszerdán? Ha jól tudom, ez az első alkalom, hogy szakmai partnerként vagytok jelen.
Nagy Vince: Ezen a rendezvényen még nem jártunk, örömmel jöttünk. Személy szerint abszolút pozitív érzésekkel érkeztem. A Magyar Nemzeti Galéria a szívemhez közel álló helyszín: a művészetek és maga a vár miatt is. A Borszerda pedig egy illusztris, remek rendezvény. Úgy látom, sok fiatal, kultúrára és borra éhes-szomjas ember jött ma el.
Ha már említetted a művészetet és magát az MNG-t, mi a viszonyod a képzőművészetekhez?
Művészcsaládban nevelkedtem, mégis nagyjából tizenöt éves koromig a lehető legtávolabb szerettem volna helyezkedni mindentől, ami művészet. Pedig a vizuális neveléstől a festészetig szinte minden képzőművészeti ágban tevékenykedett valaki a családban. Aztán a felnőtté válás adott egy nyitottságot.
Van kedvenc képzőművészed?
Igen, a kedvenc festőm Csontváry.
Itt van tőlünk egy pillantásnyira az egyik leghíresebb festménye. Te magad próbálkoztál alkotással?
Érdekes módon én magam soha semmivel nem próbálkoztam – a szüleim, nagyszüleim nagy bánatára. Én vagyok a család feketebáránya.
Visszakanyarodva a borokhoz: milyen tételekkel érkeztél a mai Borszerdára?
Pláne Frizzante White, Kúria Rosé 2020, Sauvignon Blanc 2019, MSP Grey Orange Wine 2019 és Kúria Red 2018 képezték a kínálatot.
Melyik a kedvenced a boraitok közül?
Több kedvencem is van. Hogy mikor melyik, az függ az alkalomtól és az évszaktól is. Nyáron kevesebb vörösbort fogyasztok, akkor inkább valamelyik pezsgőnket választom. Például a sauvignon blanc-ból Asti technikával készített sparklingünk a kedvenceim közé tartozik. De mondhatnám a chardonnay-t is, ami inkább egy nyáresti ételhez fogyasztható bor, télen pedig mindenképpen a pinot noir-ra esik a választásom, amihez egy olyan képet társítok, hogy ülünk a kandalló melege mellett és borozunk.
Tulajdonképpen elmondtad az “etyeki szentháromságot”, vagyis azt a három fő fajtát, ami az etyeki borvidéket jellemzi.
Nem véletlenül alakult ez így, hiszen e három nemzetközi fajta mentén tudunk mi is közös gondolkodást indítani, mind szakmai, mind kereskedelmi és kommunikációs téren. Példaképpen, az Etyek 360 hét olyan borászat csoportosulása, ahol ez a három fajta megtalálható a kínálatban.
Mivel, mennyiben kapcsolódtok a mai rendezvény zöld tematikájához?
A sauvingon blanc-nal mindenféleképpen. Van egy vadélesztős birtokborunk, ami annyit tesz, hogy ez nem spontán erjedt bor, hanem olyan élesztőt használunk, ahol egy a természetben megtalálható élesztőkultúrát nemesítenek vissza, és ezzel erjesztik a bort.
A szakmai gyorstalpaló után egy asszociációs játékra invitáltam Vincét.
Mi jut eszedbe, ha azt mondom?
– pinot noir: Bársonyosság.
– pezsgő: Mulatság.
– alkotás: Maradandó.
– zöld veltelini: Fanyar.
– gyerek: Van három plusz három. (mosolyog) Öröm és munka. Munka és öröm.
– könyv: Szeretem az illatát.
– narancs: Naplemente.
– bicikli: Szabadság.
– élet: Szeretet.
Azt hiszem, ez tökéletes végszó.
Szerző: Rácz Laura Rebecca
Fotó: Szántó András
