Élménybeszámoló a Borszerda I Arany eseményről
Ha valaki azt mondja, arany, akkor nekem a luxus, a gazdagság, a státuszszimbólum, a „soknál is sokabb”, a „túlzónál is túlzóbb”, a „megmutatom, mennyim van” fuxok jutnak az eszembe. És József Attila sorai, hogy „fecseg a felszín, hallgat a mély”. De a jubileumi Borszerda rendezvénysorozat arany eseménye a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban felülírta bennem ezeket a negatív érzéseket.
Csodás és meghitt nyárestét tölthettek együtt a bor- és művészetkedvelők a Borszerda utolsó júliusi eseményén a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban. Bebarangolhatták az ikonikus múzeumkertet, részt vehettek a „Made In Asia. Százéves a Hopp Múzeum” tárlatvezetésen vagy csak élvezhették a SmootherZ zenekar korokon átívelő muzsikáját és a badacsonyi Villa Pátzay borait. Az este szakmai partnereiként pedig a két szerelemgyerekem, a BorPortré és az Országos Bortúra is képviseltette magát.
A rendezvény színe az arany volt, ami valljuk be, nem egy visszafogott szín. Szerintem soha életemben nem vettem volna fel arany színű ruhát, ha ezt az eseményt nem sodorja az életembe a Jóisten. És pláne nem pózoltam volna benne, hogy minél jobb insta képek szülessenek a megjelenésemről. Aki ismer, az tudja, hogy megélni szeretem a pillanatokat és nem megmutatni, tetszelegni bennük. De ez az esemény – a fecsegő felszín alatt, a mélyben – sokkal többről szólt nekem és sokkal több mindenre tanított meg, mint ami kívülről látszik. Például arra, hogyha nem a saját magad egós tolásáról, hanem valaki más támogatásáról van szó, az ember a komfortzónáján is túl tud lépni.
|
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum A múzeumot 1919-ben alapította a cégtulajdonos, világutazó, műgyűjtő és mecénás Hopp Ferenc (1833‒1919), aki végrendeletében mintegy 4000 darabból álló keleti gyűjteményét keleti művészeti múzeum alapítása céljából az államra hagyta. A gyűjtemény a tulajdonos Andrássy úti villájában került elhelyezésre és kiállításra, amely 1923-tól kezdve múzeumként működik; alapításakor és ma is Magyarország egyetlen keleti művészeti múzeuma. A Hopp-villa körül kialakított kert korának ismert pesti keleti hangulatú kuriózuma volt, és ma is szerves része a múzeum hétköznapjainak, hiszen programjai zömének helyszínét adja. További információ a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum honlapján. |
Az arany nadrágomat – mint minden eddigi Borszerda szettemet – a gimnáziumi legjobb barátnőm készítette, aki hosszú tervezgetés után, ennek a rendezvénynek és kérlelő szemeimnek köszönhetően szó szerint belevágott az álmába, hogy a könyvelést ruhatervezésre váltsa. És nem csak belevágott, hanem össze is varrta és beletette a szívét, a lelkét. Ezekben a ruhákban, a szálak között láthatatlanul ott volt, amikor együtt vásároltuk az anyagokat a méteráru boltban; amikor éjjel 11-kor küldte a fotót, hogy szeretnék-e zsebet vagy sem, mert sikerült elaltatnia a másfél éves kisfiát és most tudja kiszabni az anyagot; vagy amikor az egyik ruha átadásakor sokatmondóan odasúgta: „meglátod Brigi, pár év és az esküvői ruhádat fogom varrni”.
A hajamat egy másik barátnőm készítette, akihez mindig öröm menni, évek óta kísérjük egymás életét. Tudom, hogy sokáig nehezen alakultak a párkapcsolatai: emlékszem, amikor lemondta a közös tornát, mert megbántotta egy fiú és nem tudott a sírástól mozdulni sem. Most szerdán, a rendezvény előtt, amikor a hajamat készítette, mégis azzal fogadott, hogy megkérték a kezét és én annyira örültem, hogy a dolgok mégis mindig jóra fordulnak és aki megérdemli a boldogságot, az meg fogja kapni.
De a Villa Pátzayról is van emlékem. Menthetetlenül Balaton-mániás vagyok, ha valami bajom van, csak lemegyek a magyar tengerhez és mintha azonnal elmosták volna. A Balaton nekem az állandóság, a biztos pont, hogy mindegy, mit hoz az élet, a víz minden nyáron ott van, és ha körbenézek úszás közben, akkor ugyanazokat a hegyeket és tájakat látom harminc éve. Egyszer egy hirtelen jött ötlet mentén az egyik volt szerelmemmel döntöttünk úgy: mindenből elég volt, most azonnal megyünk a Balatonra, ha csak egy éjszakára is. Odafelé menet ugrottunk be a Decathlonba fürdőruhát és strandpapucsot venni és a kocsiban foglaltam a szállást: kész csoda, hogy volt még üres szoba főszezonban, hétvégén ezen a csoda helyen. Emlékszem, vettünk egy palack Pátzay Rizlinget, kiültünk a Borhotel előtt a fűbe, hallgattuk a Laposa Borteraszon zajló lagzi vidám zenéjét, néztük a vizet és csak jó volt lenni, ott és akkor.
|
Villa Pátzay A Villa Pátzay Borbirtok fiatalos, lendületes borászat meseszép környezetben a Badacsony-hegy lábánál. Céljuk, hogy mindenkori legjobb tudásuk szerint, a helyi adottságokra alapozva, élménygazdag, tiszta és elegáns borokat készítsenek. A borok hagyományokon alapuló modern technológiával készülnek annak érdekében, hogy a Badacsonyra jellemző, vulkanikus talajból származó ásványosságot a legelegánsabban adják vissza. Előnyben részesítik a borvidék hagyományos fajtáit, a szürkebarátot és az olaszrizlinget, de szeretnék bemutatni más fajtákon keresztül is, milyen egyedi karakterre képes ez a terroir: a rajnai rizlingnek és a pinot noir-nak is kimondottan kedvez Badacsony vulkanikus jellege. Friss, roppanós, gyümölcsös borok készülnek náluk, melyek még egy zord téli estén is a nyári Balaton pezsgését, a bazaltkő melegét juttatják eszünkbe. Ott rejlik bennük a nagybetűs NYÁR, így tökéletes kiegészítői romantikus Balaton-parti naplementéknek éppúgy, mint a július végi Borszerdának voltak a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban. További információ a Villa Pátzay honlapján. |
Most Zsurki Sándor, a Villa Pátzay főborásza ugyanabból a 2018-as Rizlingből töltött a poharamba a pódiumbeszélgetéshez. És bár arról beszéltünk, hogy kellenek-e borsznobok és szeretjük-e a boros pohárral pózoló insta celebeket – egyébként mindkettőre igen volt a válasz, mert népszerűsítik a magyar bort –, abban a pillanatban sokkal több minden zajlott. Belül. Mélyen. Az arany csillogása, fecsegő felszíne mögött. Nem is koccinthattunk volna másra a beszélgetés végén, minthogy jusson minden estére egy jó pohár bor és egy mély beszélgetés.
És ha őszinte akarok lenni, én ebben hiszek: a jó borokban és a mély beszélgetésekben. Meg a nagy szerelmekben. Más engem nem is érdekel.
|
Augusztusban szünetelnek a BorSzerdák, de szeptemberben lesz még két ráadás alkalom a Magyar Nemzeti Galériában: Szeptember 15. Borszerda I Fekete – Gere Pincészet (Villány) Szeptember 22. Borszerda I Fehér – Bodri Pincészet (Szekszárd) Jegyek a jegymesternél érhetők el. |
Szerző: Kocsis-M. Brigitta
Fotó: Szántó András, Bencze Szonja
Ruha: Emiel.design – Parsch Noémi
Haj: Dobsa Erika
