BorSor: Borszaküzlet plusz tartalommal
A BorSor tulajdonosai mindketten karrierváltók: a 2020 őszétől működő boltjukat nem csak jó borokkal szeretnék megtölteni, hanem kultúrával és színes programokkal is. Kiss Mártonnal egy januári csütörtökön beszélgettem – az élet a fagyos délelőttön sem állt meg náluk, sorra jöttek a vásárlók és a telefonok.
A honlapotokon olvastam, hogy az üzlettársaddal, Lantos Anitával hosszú évek óta részei vagytok egymás életének kollégaként és barátként is. Honnan ismeritek egymást?
Mindketten közgazdászok vagyunk, egy viszonylag nagy, nemzetközi ügyvédi iroda pénzügyi részlegén dolgoztunk együtt, több mint 10 éven keresztül.
A közös üzletalapítás története előtt egy kicsit a borról kérdeznélek: vissza tudsz emlékezni az első nagyon jó boros élményedre?
Tudom, hogy erre kellene egy PR válasz, amit egyből rávághatok, de igazából szép apránként csúsztam bele ebbe a világba, egy-egy jó boron, pezsgőn keresztül. A Balatonnál voltam gyerek, a Balaton-felvidékhez kötődnek az első olyan emlékeim is, hogy minőségi bort kóstolok egy olyan helyen, ahol minden plusz is adott ahhoz, hogy ez egy igazi élmény legyen.
És az megvan, hogy mikortól gondolsz magadra borszerető emberként?
Egy olyan jó 15-20 éve.
Hogy nézett ki az ismerkedésed az ország boraival? Nagy bortúrák? Kóstolók? Tudod esetleg Anita oldalát is?
Anita többet járt tematikus borkóstolókra, én inkább borvacsorákra, mert szeretem a borozást a gasztronómiával összekötni. Voltak pincelátogatások, túrák, aztán egy idő után annyira érdekelt az egész, hogy azt mondtam, szeretnék ennél is többet tudni – akkor jöttek a tanfolyamok, megcsináltam a WSET 1-2. vizsgákat is. Anitával tulajdonképpen ugyanazt az utat jártuk be: hobbiként indult a boros érdeklődésünk, ami egyre komolyabbra fordult, aztán sorra végeztük a legismertebb nemzetközi bortanfolyamokat.
Ebből már jött az, hogy foglalkoznátok is borokkal?
Bennem ez korábban is többször felmerült, csak a formája volt kérdés. Menjek el egy borászathoz hobbiból dolgozni a nyáron? Vagy a szüretre? Jelentkezzek egy boros céghez munkatársnak? 5-8 évig ott volt a váltás a levegőben, motoszkált hátul, de nyilván sok összetevője van egy munkahely cserének, ott a család, a fizetés aspektus is, nem vált olyan hirtelen az ember. Közben viszont az irodában sok minden megváltozott, ez is hozzátett a döntéshez. Én jöttem el hamarabb, Anita nem sokkal utánam lépett ki, ő keresett meg az ötlettel, hogy csináljunk valami borhoz köthetőt együtt.
Végül hogyan találtátok meg ennek a formáját?
Eleinte más konstrukciókban is gondolkodtunk, felmerült, hogy csatlakozunk valamelyik franchise-hoz. Sok boros barátot, ismerőst megkerestünk, tanácsot kértünk, beszélgettünk olyanokkal is, akik dolgoztak már ilyen üzlethálózatban – ők inkább lebeszéltek minket erről. Felmértük, hogy milyen kapcsolataink vannak nagykereskedőkkel, borászokkal, és kiderült, hogy jól állunk. Egyre inkább úgy tűnt, hogy működtethető lenne egy saját borkereskedés. Nem a semmibe futottunk bele, volt üzleti tervünk, koncepciónk, ehhez gomboltuk hozzá a helyszínt – azt nehéz volt megtalálni, sok idő elment vele.
Eleve Újbudán keresgéltetek?
Nem, inkább kizárásos alapon haladtunk: nem akartunk a 6-7. kerületi bulinegyedben lenni, és kihúztuk azokat a kerületeket is, ahol Anitának nem lenne jó egyedül nyitva tartania este tízig. Kiejtettük az olyan forgalomcsökkentett városrészeket, mint az 1. és 5. kerület, ahol inkább turisták vannak, de nagyon külső kerületbe sem akartunk menni. Pincét, szuterént szintén nem szerettünk volna – sok szempontunk volt. A közelben lakom, jöttem-mentem errefelé, egyszer csak megláttam, hogy egy kis ragaccsal kint van az ablakon, hogy kiadó az üzlet. Korábban egy fánkozó volt itt, ami aztán letérdelt a Covid alatt. Amikor először eljöttünk, még abszolút nem így nézett ki, minden romos volt, a nagy munkapult miatt picinek tűnt a tér. Akkor vettük észre, hogy lent van egy pince, vagyis akkor inkább egy pince lehetősége, mert lejutni sem lehetett. Gondolkodtunk egy darabig, aztán azt mondtuk, hogy vágjunk bele.
Hogy döntöttétek el, hogy mivel töltitek meg az üzletet? A már sokat bizonyított borászatok különleges tételeit éppúgy áruljátok, mint a kevésbé ismertekét.
Az üzleti koncepció eleve ez volt. Olyat feleslegesnek tartottunk feltenni a polcra, ami minden szupermarketben kapható. A borszeretetünkből, borismeretünkből jön, hogy szerettünk volna olyan tételeket mutatni, amiket kipróbáltunk, és amikről úgy gondoljuk, hogy érdemes velük megismertetni a vásárlókat. Úgy vesszük észre, hogy azokat, akik bejönnek egy ilyen borszaküzletbe, már nagy eséllyel ki lehet mozgatni a komfortzónájukból. Mostanra kialakult egy törzsvásárlói körünk, akik már azt nézik, hogy milyen újdonság van, tudunk-e még valamit mutatni.
Akkor ez egy folyamatos kutatómunka is nektek.
Abszolút. Ez az egyik legjobb az egészben: járni a pincészeteket és boros rendezvényeket, kíváncsian és nyitottan ismerkedni. De egyébként a borászatok is megtaláltak már bennünket, meghívnak, kóstoltatnak, hozzák a termékmintákat.
Főleg magyar borokkal foglalkoztok, szeretnétek a külföldiek felé bővíteni a kínálatot?
Bőven meg tudjuk tölteni ezt a kis üzlethelyiséget jó magyar borokkal, és eleve ezt is szerettük volna. Ha nyitunk a külföld felé, akkor nincs megállás, mert ha van francia, akkor miért nincs spanyol, ha van olasz, akkor miért nincs dél-amerikai, és így tovább. Mindent nem tudunk a nagyvilágból megmutatni. Az a néhány tétel, ami van, vásárlói „nyomásra” került be a kínálatba, mert annyian keresték: így lett pár olasz tétel, egy új-zélandi fehér és egy argentin malbec, de nincs tervben további bővítés.
Párlatok viszont vannak a polcon – ezekkel mióta foglalkoztok?
Az elején sokat gondolkodtunk, hogy legyenek-e. Abban biztosak voltunk, hogy nem csak csendes borokat szeretnénk, hanem habzókat is, de a párlat, a tömény és a sör fejvakarósak voltak. Végül egy minimális készlettel indítottunk, de azóta bővítettünk – ebben benne volt az is, hogy a nagykereskedésnek, akivel elkezdtük a munkát, szép kínálata van ezekből. A különlegességekből válogattunk, ugyanaz volt a gondolatmenet, mint a boroknál, csak egy-két ismertebb tétel csúszik be.
Látok egy-két borlekvárt, édességet is.
Van néhány borhoz, párlathoz kapcsolódó tartós élelmiszerünk, de ezek időszakos dolgok, ez a karácsonyi készlet még. Ha elfogy, lehet, hogy legközelebb húsvétkor lesz valami hasonló, de nem tudunk elmenni a gourmet irányba.
Vendéglátással viszont foglalkoztok.
Nyáron volt egy fröccsteraszunk, jó minőségű rozé és fehérbor volt az állandó kínálatban, hétről hétre pedig kinyitottunk egy olyan tételt, amit meg szerettünk volna ismertetni az emberekkel. Volt, aki rendszeresen jött kérdezni, hogy most épp mit lehet kóstolni.
Úgy láttam a Facebook oldalatokon, hogy februárra borkóstolóval készültök. Ezek rendszeresek nálatok?
Eleinte tartottunk néhányat itt fent a boltban, de szűkös volt a hely. A terasznyitáskor kezdtünk el azon gondolkodni, hogy kellene férfi-női mosdó a vendégeknek, mert addig csak egy volt, a pult mögött, ami nem jó felállás. Így született meg a döntés, hogy hozzuk rendbe a pincét, ami addig tényleg egy romhalmaz volt. Év végére lett kész, azóta gyakoribbak a borkóstolók, de volt már itt stand up est, céges rendezvény – többek között a BorPortré karácsonyi borkóstolója is – és tervezünk kvízt is. A pince abszolút meghatározó váltás volt, igyekszünk funkciót adni neki, mert azzal tudunk másak lenni, mint a többi borbolt, hogy plusz tartalmat viszünk be ide.
Amikor itt voltunk a BorPortré karácsonyi borkóstolóján, lent épp egy kiállítás volt, ezek szerint művészetpártolók is vagytok?
Egy ismerősünk jelentkezett be nálunk azzal, hogy vannak boros tematikájú képei és kiállítaná ezeket. Mondtuk, hogy egészen nyugodtan, mert otthonosabb lesz tőle a pince. Hosszabb távon is szeretnénk kiállításokat, de filmvetítést is.
BorPortré a BorSoron December 22-én este az újbudai üzletet az ünnepre készülő vásárlók töltötték meg, a pincében pedig a Borportré csapata karácsonyozott. A borok szeretete egész évben elkísért és összekötött bennünket, így most sem maradhatott el egy igazi boros program. Brigi (Kocsis-M. Brigitta) nem szokott borkóstolót vezetni, de most kivételt tett: ő mutatott be nekünk hat tételt, olyan borászatoktól, akik nem csak partnereink és küldtek már egy-egy BorPortré beszélgetéshez bort, de akikről különböző rendezvények, birtoklátogatások kapcsán már a blogon is írtunk:
A kóstolót egy kis borversennyel egészítettük ki: az est bora a Gere Cabernet Sauvignon Barrique lett. |
A BorSor blogon írtok borvidékekről, borversenyekről is: mi a célotok ezekkel a posztokkal?
A blog még keresi a funkcióját, a legutóbbi elképzelés, hogy tényleg borsorokról, bor-étel párosításokról lesz szó.
A Covid alatt nyitottatok – hogy sikerült ezt áthidalni?
2020 szeptemberében úgy indultunk neki, hogy ha ebben az időszakban tud működni a bolt, akkor utána csak jobb lesz.
Ennyi idő távlatában, hogy érzitek, milyen barátokként ebben a formában együtt dolgozni?
Korábban tényleg teljesen más viszonyrendszerben dolgoztunk együtt, most ez új. Van, amikor minden szuper, máskor küzdünk kicsit egymással, mint minden hasonló helyzetben lévő ember, de megtaláljuk a közös hangot. A lényeg, hogy le kell ülni és beszélgetni.
Van feladatmegosztás köztetek?
Tanulgattunk ezt is, volt több kísérletünk. Mindenki mindenre rálát, de vannak részek, amiket jellemzően az egyikünk vagy a másikunk csinál. Én a kereskedőkkel veszem fel és tartom a kapcsolatot, Anita pedig a pénzügyi résszel foglalkozik többet.
A boros ízlésetek hasonló?
Nem, én inkább a nehezebb fehérek felé mozdulok, Anita több vöröset iszik. Jó, hogy alapvetően mást kóstolunk, másban vagyunk otthon.
Január van, adja magát a kérdés, mik a célok, álmok 2022-re?
Még kérdés, hogy a teraszt újra ki tudjuk-e nyitni. A jó borok forgalmazása mellett egyelőre az biztos, hogy a pincét szeretnénk még több tartalommal megtölteni, és közösségi térként működtetni.
A BorSor borszaküzlet a XI. kerületben, a Móricz Zsigmond körtér szomszédságában, a Karinthy Frigyes út 18. szám alatt várja a borkedvelőket kínálatával. Hogy mindig értesülhessetek az újdonságaikról és rendezvényeikről, kövessétek őket Facebookon és Instagramon is! |
Szerző: Nádasi Eszter
Fotó: BorSor, Hámori Zsófia