Borirodalom, avagy a bor ihlette szavak
A könyv, a könyvből vett sorok megérintik a lelkünket, magával ragadnak, a képzeletünkkel játszadoznak, visszavisznek a múltba, felidéznek emlékeket, utat mutatnak, lelket gyógyítanak, elgondolkodtatnak. Akárcsak a bor.
A szőlőtermesztés és a borkészítés régóta a magyar ember kultúrájához tartozik. Nemcsak készítettük a nedűt, de ittuk is és tesszük ezt a mai napig. Régóta az életünkhöz tartozik a bor, nem csoda, ha a művészetekben is megjelent. Az irodalom hazai nagyjait is megihlette.
Egy izgalmas könyv, egy találó vers olvasása sokat tehet az életünkhöz. Az olvasást pedig össze lehet kapcsolni a borozás kellemes perceivel. Dupla élvezetként az agyat és az ízlelőbimbókat is megajándékozhatjuk. Nekünk is ez a szándékunk most. Vegyél egy poharat a kezedbe, töltsd meg borral és kapcsolj ki néhány percre.
“A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.” /Márai Sándor/
“Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?… Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor istenítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a Magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.” /Márai Sándor/
“A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét.” /Márai Sándor/
“Többet, sokkal többet élni fűvel, növénnyel, gyümölccsel. Kevesebbet, sokkal kevesebbet zsíros és fekete hússal! Sok halat enni, s mindennap rozskenyeret. Napközben nem inni soha, semmiféle szeszes italt, s ha már iszol, csak este, csak étkezés után, csak tiszta bort, soha máskor és semmi mást. Ha egy nap boroztál, huszonnégy rákövetkező órán át nem érinteni meg a borospoharat. Hallani véred zúgását, mikor őszinte vággyal akar elvegyülni egy másik test vérének ütemével. Elfordulni minden alkalmi kísértéstől. Tudni, mikor akarsz te igazán valamit, te, a tested, az ízlésed, a vérmérsékleted, s mikor vagy falánkságból, hiúságból, unalomból éhes vagy szomjas, vagy érzékien kíváncsi. Tested valóságos igényei és jellemed mértéke szerint élni.” /Márai Sándor/
“Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.”
/Kölcsey Ferenc: Himusz/
“Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.”
/Balassi Bálin: Borivóknak való/
“Igyunk jóbarátim, mostanság,
Bor a megtestesült bátorság,
Pedig nekünk ez kell, nem egyéb,
Öntsük hát magunkba hevenyén.”
/Petőfi Sándor Bordal/
“Gondűző borocska mellett
Vígan illan életem,
Gondűző borocska mellett
Sors, hatalmad nevetem.”
/Petőfi Sándor: Borozó/
“Egy pohár jó bor mellett hamar megértik egymást az emberek.” /Herczeg Ferenc/
“Minden bor (…) társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák.” /Hamvas Béla/
“Egyetlen csepp bor elég, hogy pirosra fessen egy tele pohár vizet. Ahhoz pedig, hogy csinos nők gyülekezetének átszíneződjék a kedélyállapota, nem kell más, mint egy még csinosabb nő megjelenése – kiváltképp, ha csak egyetlen férfi van a társaságban.” /Victor Hugo/
“Ugyan, ugyan, a jó bor jó barát, csak tudni kell hozzá. Ne háborogj ellene tovább.” /William Shakespeare/
“A pezsgő az egyetlen bor, amit egy nő meg tud inni anélkül, hogy azt érezné magáról, csúnyának tűnik.” /Madame de Pompadour/
“A nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket.” /James Follett/
“Ha a megcsalt férjjel ülsz egy palack bor mellett, tiszta szívből átérzed baját… de csak akkor, ha nem hozzád szökött a szerelmes asszony.” /Szergej Vasziljevics Lukjanyenko/
“A bor Isten itala, ha az szőlőből készült és nem pancsolják. Minden ötven év feletti férfi és asszony legolcsóbb koszorúér gyógyító szere. Sok ezer évig nem volt más gyógyszer a szívbetegségre csak a bor.” /Papp Lajos/
