Laposa Birtok: Száraz fehérborok a badacsonyi borvidékről
Augusztus közepén találkoztunk egy budai kerthelyiségben, néhány héttel a szüret tervezett kezdése előtt – a beszélgetésre egyenesen Badacsonyból érkezett. A Borszerda Kék apropóján már készült vele egy BorPortré miniinterjú, most pedig itt a lehetőség jobban megismerni Laposa Lillát és rajta keresztül a Laposa Birtokot.
Egy család, egy borászat, egy birtok és sok-sok gasztronómiai élmény a beach foodtól a modern bisztró konyháig. A Laposa Birtok mára Badacsony egyik legkedveltebb borászatává vált, tételeikkel a borvidék minden ízét és értékét igyekeznek megmutatni. Laposa Lilla operatív igazgatóként tevékenykedik a családi vállalkozásban.
Kétlaki életet élsz: hogy működik ez nálad, hol mennyi időt vagy általában?
Hétfőn és kedden szinte mindig lent vagyok Badacsonyban, elintézem az ottani dolgokat. A sales, a logisztika és a marketing tartozik hozzám – mindenhol vannak kiváló kollégáink, de én fogom össze ezeket a területeket. Foglalkozom a termékportfólióval és a szüreti tervekkel is, elég sok olyan dolog van, amit helyben, élőben könnyebb megbeszélni. Nyáron szinte minden lent történik, de közben mégis Budapest-központú az ország: a kereskedelem és a nagy partnerek is itt vannak. A fenti találkozókat próbálom úgy összerakni, hogy a hét második felére essenek. De ha hétfő este van egy borkóstoló Budapesten, akkor dől az egész, bár a Covid ezt is átalakította: előtte hatvan-hetven kóstolót tartottam évente, ami heti két-három estét jelentett, mindig vegyesen, mert a cégek szeretik hétköznapra tenni a rendezvényeiket, az éttermi és más meghirdetett események pedig inkább hétvégére esnek. Emiatt a fantasztikusan beosztott, „ahogy azt én elképzelem” életem borulni szokott (nevet).
De úgy is nőttél fel, hogy ingáztatok a családdal.
Igen, Anyuék kezdték el azt, hogy hétköznap fent voltunk, hétvégén és nyáron meg lent. Az elején ők ezt még Trabanttal csinálták – pont valamelyik nap gondolkodtam azon, hogy vajon ezt hogy oldották meg három gyerekkel oda-vissza. Később lett Opel Astra, de azért az sem volt a teljes komfort ehhez az életformához. Ma már egy jobb autóban is panaszkodik az ember, hogy ez fáj, az fáj, elfárad, messzire kell menni, miközben tud telefonálni, ügyet intézni, zenét hallgatni. Minden tiszteletem, hogy ők ezt így kezdték – csak tíz éve költöztek le teljesen.
Laposa Birtok
Dr. Laposa József tájépítő mérnök felesége, Barabás Eleonóra édesapjának ház feletti szőlőjét kezdte el művelni Badacsonyban, a házaspár nászajándékba egy kis présházat kapott 1978-ban. A Laposa Birtokhoz ma már 30 hektár saját művelésű szőlő tartozik Badacsony, Csobánc, Köves-hegy, Gulács, Hajagos, Bács-hegy térségében. Több mint tíz szőlőfajtával foglalkoznak, ezekből huszonkét-féle bor, valamint kétféle pezsgő készül.
Milyenek voltak a badacsonyi nyarak?
Elég korán beleszoktunk abba, hogy mindig van valami projekt, soha nem az volt, hogy egész nap strandolunk. Régen szobákat adtunk ki a ház fölött, Anyu azzal foglalkozott, Apu csinálta a szőlőt. Amikor nagyobbak lettünk, már segítettünk mindenben – Badacsony nem azt a felhőtlen nyaralást jelentette, mint a többi gyereknek, akik csak úgy lejöttek a nyaralóba. Ha valaki megkérdezi, hogy egyáltalán miért mozdulok el a Balatonról, akkor az a válaszom, hogy azért, mert az nekem a munka. Jó leülni bármelyik teraszunkon egy pohár pezsgővel, de mindig jön egy ismerős, és folyamatosan azt nézem, hogy a vendégek hogyan érzik magukat.
A borászat kiépüléséről milyen emlékeid vannak?
Elég sok emlékem van, mert ‘85-ös vagyok, Apu pedig a kilencvenes évek elején a kárpótlási jegyekből kezdte megvenni a területeket. Még olyan árverés is van, amire emlékszem. Állandó fejtörés volt, hogy hol kellene olyan erdőt vásárolni, amely korábban bizonyítottan szőlő volt, mert azt újra be lehet telepíteni. A régi birtokközpont teljes evolúciója megvan bennem: sokáig itt volt a feldolgozó, a palackozó és a pince – ezek 2019-ben beköltöztek a Hableányba. A központból pedig Laposa Borterasz lett kóstoló helyiséggel és gasztronómiával. Sokat dolgoztam a szőlőben, a borászatban, tizennégy éves koromtól a borfesztiválokon is. Huszonévesen pár évre elmentem külföldre, utána már nem álltam be pultozni. Akkoriban viszont még nem volt akkora a cég, hogy szükség lett volna egy sales szakemberre. Jó volt, hogy tudtam máshol tapasztalatot szerezni, és egy kis kitérővel térhettem vissza.
Miért választottad a kereskedelmi pályát?
Közgazdász diplomám van, de soha nem tetszett az az élet, hogy egy irodában üljek. Amikor még nem lehettem biztos abban, hogy a borászat kinövi magát és fogok tudni ebben dolgozni, akkor is úgy voltam vele, hogy muszáj valami, ahol jönni, menni, intézkedni tudok, és közben használnom kell az agyamat és a számokat. Az Intimissiminél kezdtem dolgozni district managerként, ehhez a kiskereskedelmi egységek vezetése is hozzátartozott, sokat tanultam itt. A főiskolán volt egy tanárom, aki azt mondta, hogy aki egy darab szappant el tud adni, az mindent el tud – ez így van. Bár a bor teljesen más, magasztosabb termék, nem lehet összehasonlítani egy iparilag előállított mosószerrel vagy ruhadarabbal, mert ott van benne a szenvedély, a természetközeli rész. De akármennyire is szeretnénk hinni, hogy mindenki egy dűlőszelektált olaszrizlingre vágyik, ez nem így van. Másrészt, a borászok függnek az élelmiszerláncok eladásától, akiknek kemény működési metódusok van. Jó, hogy ezt viszonylag korán el tudtam sajátítani.
Mennyi ideig voltál külföldön?
Összesen nyolc évet, de nem egyben: egy évet voltam Brazíliában cserediák, fél évet Portugáliában Erasmuson, még egy évet Brazíliában dolgozni, aztán jött több mint három év Olaszország és két év London – 2018-ban onnan költöztem haza. Még kerestük a helyemet a cégen belül, mostanra mindez letisztult, azokat a részeket csinálom, amik közel állnak hozzám, és amikben otthon vagyok.
Az, hogy szőlész vagy borász legyél, soha nem merült fel benned?
Soha. Úgy gondolom, hogy nincsen hozzá affinitásom, és mivel eléggé sikerorientált vagyok, nem szívesen csinálok olyat, amiben nem vagyok jó. De nagyon szeretem a borokat és a gasztronómiát, ezt az egész miliőt. Örülök, hogy borászatunk van, nem szeretnék mást helyette. Amit évek óta próbálunk megvalósítani Badacsonyban – hogy legalább évi 10 hónapban legyen olyan program, aminek bor- és gasztro vonulata van –, a mögé 100%-ban oda tudok állni.
Elég nagy szortimenttel dolgoztok, árkategóriában is többfélét kínáltok. Mi a célotok ezzel a diverzitással?
A cél főként az, hogy száraz fehér borokat készítsünk az országnak azon a részén, ahol ez a bortípus tényleg otthon érzi magát. Sokszor kérdezik, hogy miért nincs vörösborunk: azért, mert felesleges lenne közepes vöröset készíteni a Badacsonyi borvidéken, amikor fehérből kiemelkedőt lehet. A portfólió legnagyobb része olaszrizling, abból több kategóriát tudunk mutatni: a nyáresti, könnyebb, alacsonyabb alkoholtartalmú tételektől kezdve egészen a dűlőszelektált, kis hordóban érlelt borokig. Dolgozunk szürkebaráttal, kéknyelűvel és furminttal, ezek mellett van még egy-két színfolt a kínálatunkban. Ilyen például az Illatos, ami egy reduktív ottonel muskotály. A Frissel és a Rozéval jól érzi magát a belépő borcsaládban. Figyelünk az alapborok minőségére, mert ezekből jut ki a legtöbb helyre, és a fiatalokat is ezekkel tudjuk megfogni. Miért kóstolná meg később bárki a drágábbat, ha ezekben csalódott? Stílusban próbálunk egy olyan választékot nyújtani, hogy ha valaki megkedvelte a Laposa márkát fiatalon, akkor 60-70 évesen is találjon nálunk olyan bort, amelyet szívesen vesz le a polcról. Bár ez a választás nem is feltétlenül az életkortól függ: azt szokták mondani, hogy inkább az elfogyasztott bormennyiségtől, mert közben alakul az ízlés – sokan elmozdulnak a könnyedebb, reduktív tételek felől a beszélgetősebb, lágyabb savú, magasabb alkoholtartalmú irányba.
Laposa Illatos 2020
Számomra a parfümös illatú muskotályok jelentették a belépőt a száraz fehérborok világába – még ma is nagyon kedvesek számomra ezek a fajták, különösen, ha a badacsonyi borvidékről származnak. A név abszolút találó: egészen intenzív illat- és ízrobbanást rejt a vidám, narancssárga címkéjű üvegbe töltött bor. Bátran illatozó erdei és réti virágokat idéz, miközben az érett gyümölcsök zamata is ott van benne – a hosszú lecsengésében is. Szeretem a karakterességét, és hogy mindezek mellett könnyed, reduktív bor (az alkoholtartalma 11%). Ezek alapján inkább tavaszi, nyári a hangulata, de számomra az illatos fajták minden évszakba képesek egy kis vidámságot, jó érzést vinni.
Mesélsz egy kicsit a prémium sorról is?
Az most még négy tételből áll, de háromra fog csökkenni, mert a furmintot pezsgőkészítésre használjuk majd. A legikonikusabb borunk, a zászlóshajónk a 4 Hegy Olaszrizling: ha valaki úgy jönne oda hozzánk, hogy csak négy másodperce van egyetlen Laposa bort megkóstolni, akkor ezt kapná. Ez az a bor, amit szeretnénk, ha hozzánk kötnének: fantasztikusan komplex tétel, négy különböző tanúhelyről származik és az elkészítése is vegyes – egy része hordót kap, másik része tartályos érlelésű, így a komplexitás frissességgel párosul. A szürkebarátunk PiNO néven fut – ezt a szőlőt a nemzetközi szaksajtóban is gyakran úgy emlegetik, hogy Badacsonyban második otthonra talált. Kevés nemzetközi fajtával dolgozunk, a kivétel ez alól a Rizling2, ami rajnai rizlingből készül.
4 Hegy Olaszrizling 2019
Az illata már az üveg kibontásakor megfogott – elsőként a finom, mély gyümölcsösséget éreztem, ami a pohárban még inkább kibontakozott, kiegészülve a jellegzetes, minerális aromákkal. A címke zöldjében fehér vonalak rajzolják ki a négy termőhelyet: Badacsony, Gulács, Csobánc és a Köves-hegy vonulatai között vándorol a tekintetem, miközben elmerülök az ásványos ízekben. A kóstolt tételek közül ez a legmagasabb alkoholtartalmú (13%). Tartalmas, összetett, izgalmasan sós, ízét hosszan érezni. Az aromákat a pohár is tartja, gazdag citrusossággal, ami leginkább grapefruitra emlékeztetett.
Milyen tételeiteket keresik külföldön?
A Covid szinte teljesen lelőtte az exportot. Elmaradtak a vásárok, bemutatkozási lehetőségek, de nem adjuk fel, indulunk kiírásokon, és vannak régi partnerek, akikkel foglalkozunk.
A COVID hogy érintette a többi eladást?
A szupermarketes vonal nálunk viszonylag erős volt. A járvány előtti években elkezdtük fejleszteni a webshopunkat, egy-két hónappal az első hullám előtt már tesztelgettük, és a futárszolgálattal is leszerződtünk. Sok borászat tavaly márciusban kezdett el gondolkodni azon, hogy kellene egy ilyen felület. Jó volt az itteni prémium eladás is, bár nem mondom, hogy a teljes vendéglátóipari eladást visszaadta, de így, hogy időben kapcsoltunk, be tudtunk hozni a veszteségből.
Honnan jött a webshop ötlete?
Próbálunk mindig a jövőre koncentrálni, egy-két lépéssel elől járni, és azt láttuk, hogy kevés borászatnak van saját online értékesítése. A Balaton miatt nyáron sokan megfordulnak nálunk, elég komoly követőbázisunk van, reméltük, hogy ez is érdekelni fogja őket. A webshopban 4-5 válogatást kínálunk, mindig van havi pakk, most volt egy „Balatoni nyár” válogatás. Szoktunk játékokat, akciókat hirdetni, nemrég elindítottuk a hűségkártya programot, igyekszünk bevonni a fogyasztókat.
Kereskedelmi szempontból hogyan tudod kezelni azt, hogy minden szezon más, és a természet ekkora hatással van a tételekre?
Alapesetben a borász megadja, hogy a területekről ideális esetben mennyi bor tud kijönni az adott évben, ehhez nézem hozzá azt, hogy az előző évben miből mennyi fogyott. Próbálok mindent okosan beosztani, szeretek ezzel sakkozni. Amíg három hektárt nem ver el a jég, nincs tragikus helyzet. De 100%-ra a piacot sem lehet kiszámítani: van, hogy valamelyik multi egyeztetés nélkül akcióz le valamit, abból hirtelen sokkal több fogy, és a legrosszabb esetben pár hétig nem lesz elérhető a tétel. Szeptember-októberben külön izgalmas, hogy a borászatban megmaradt tételeket hogyan osztjuk el, jó kis adrenalin ezt megszervezni. A nagy boroknál elkerülhetetlen, hogy elfogyjon a készlet, ehhez a vásárlók is hozzászoktak. Az Apukám világa karácsony előtt vagy pont akkor szokott elfogyni, idén a kéknyelűre is vártunk.
Visszatérve a borokra, van kedvenced a tételeitek között?
A pezsgőink, de a pezsgők általában is óriási kedvenceim. Borból a Rizling2 és a Kéknyelű. Az utóbbi is egy ősi magyar fajta, olyan, mintha az ember beleharapna egy bazaltkőbe – neutrális szőlő, ha elültetik a badacsonyi vulkanikus, ásványdús talajra, akkor tényleg azt hozza ki, ami a termőhely, fantasztikus terroir borokat lehet készíteni belőle. A cégnél is nagy kedvenc, úgy gondoltuk, hogy egy hosszútávú piacépítést, edukációt érdemes felépíteni rá, hogy a fogyasztók megismerjék az egyediségét. Kék palackba töltjük, ezzel is szeretnénk kiemelni ezt az unikális fajtát, az egész borvidéken bevezettük ezt a kezdeményezést. Van még pár tétel, ami mögé ehhez hasonlóan külön odaállunk: ilyen az Apukám világa, amely egy klasszikus, hordós olaszrizling, az évjárat bemutató mindig édesapánk születésnapján, áprilisban van.
Kéknyelű 2020
Világosabb árnyalatú bor, és ez a diszkréció az egész borra jellemző: ízlelgetni, fejtegetni kell, miközben savai határozottak. Könnyed illata elsőre inkább virágos, ízében érezni a földjegyeket és egy kis fűszerességet. Badacsonyba visz gondolatban. A kék üvegre kék címke került, ettől még balatonibb a hangulat. A levél erezetének egy része csillogó színben játszik, de csak akkor, ha forgatjuk, vizsgálgatjuk a palackot – még szebb, mint elsőre.
A kedvenceknél maradva: a négy badacsonyi vendéglátóhelyetek közül melyik áll hozzád a legközelebb?
A Borterasz, de ez nem nehéz, mert tényleg gyönyörű a panoráma. Úgy szoktam mondani, hogy kettő plusz kettő helyünk van: a Borterasz és a Hableány egész évben nyitva vannak, a frissTerasz és a Szőlőhegy Bisztró szezonálisan. Ugyanazt próbáltuk kialakítani, mint a boroknál, hogy mindegyiknek legyen egy célcsoportja – ha egy család eljön Badacsonyba, akkor mindenki találjon kedvére valót.
Ha nincs épp vírushelyzet, akkor mekkora az igény az egész éves nyitva tartásra?
A Covid előtt volt egy felszálló ág, akár már egy januári hétvégén is érdemes volt kinyitni. Meglátjuk, mi jön most, nem fogjuk feladni. Tényleg borzasztó, hogy akár dolgozni, akár pihenni jön az ember, télen nem lehet enni a Balatonon – az nem jó irány, hogy csak a benzinkúton lehet hot dogot kapni.
A Borszerdára hoztatok egy kiadványt a borászatról, amelyben programajánlóként badacsonyi futáshoz adsz tippeket.
Igen, mert annyira gyönyörű az a környék. 2013-ban kezdtem heti minimum háromszor futni, nálunk mindig mindenki sportolt, nem tudnám elképzelni, hogy az agyam enélkül valamilyen szinten is tud működni.
Ha nem futás, akkor hogyan kapcsolsz ki?
Pezsgővel (nevet). És mostanában kezdtem átülni a biciklire. Futva, túrázva és kerékpárral is nagyon szép felénk, jóval rendezettebb lett a Balaton-felvidék, mint amilyen húsz éve volt.
További információkért keressétek fel a Laposa Birtok honlapját. Kövessétek őket Facebookon és Instagramon is. A Laposa Birtok borával támogatta a Domján András hipnózis szakértővel folytatott izgalmas és inspiráló BorPorté beszélgetést. Hálásan köszönjük nekik!
Szerző: Nádasi Eszter
Fotók: Laposa Birtok
