7 + 1 Alapvető borstílus
Sokak fejében az él, hogy igazából 3-féle bor létezik: a fehér, a vörös és a rozé. Akik kicsit jobban érteni vélnek a témához, még hozzáteszik azt is: száraz, félszáraz, édes, félédes. Most egy másik, ennél kicsit összetettebb, mégsem túl komplex csoportosítást mutatok a 7+1 alapvető borstílusról.
Ha egy borról meg tudjuk állapítani, az alábbiak közül melyik borstílusba tartozik, az sokat segíthet abban, hogy eldöntsük: milyen ételhez kínáljuk, milyen hőfokon szervírozzuk vagy éppen milyen pohárba töltsük. Márpedig ez egyáltalán nem ördöngösség.
1. Játék és kacagás – az üde fehérborok
Nem lehet őket nem szeretni. Gyümölcsösek, virágosak, frissítőek, a szó jó értelmében egyszerű ivásúak. Ezek a habkönnyű, reduktív fehérek bármely évszakban jól működnek. Egy illatos Irsai Olivér vagy cserszegi fűszeres ugyanúgy ide tartozhat, mint a klasszikus alföldi fajták.
2. Érték és kifinomultság – az érlelt fehérborok
Mint a cserfes tinilányok és az érett nők, úgy különböznek az érlelt fehérborok az üde reduktívaktól. Tartalmasak, komplexek, csábítóak. Minden korty soká tart és ezernyi arcát mutatja közben. Összetettségüket többek közt a fahordós érlelésnek köszönhetik. Nekem mindig a tokaji száraz tételek ugranak be elsőként: egy fahordóban érlelt furmint vagy hárslevelű.
3. Könnyű nyári esték – a rozék és sillerek
Rózsaszínes vagy lazacos, esetleg egészen hagymahéjra emlékeztető a színe? A rozék sokfélék lehetnek megjelenésben, de mindenképpen könnyűek és frissítőek. A sillerek eggyel mélyebb színnel rendelkeznek – avatatlan szem akár könnyű vörösbornak is nézhetné őket, de az üdeség és könnyű fogyaszthatóság itt is alapmotívum.
4. Az ifjú titánok – a könnyű vörösborok
Savhangsúlyos, jó ivású vörösborok. Olyanok, amelytől az ember erősnek érzi magát és szívesen tölt még egy pohárról, mert könnyen csúszik. Nem kell minden korty után megállni, nem kíván mellé az ember poharanként két pohár vizet, nem karcol a tanninja. Egy soproni kékfrankos tökéletes példája lehet.
5. Sokat látott bölcsesség – a testes vörösborok
A borvilág nagyágyúi, a borok királyai. Tanninhangsúlyos, robusztus, férfias vörösborok, amelyek mellé az ember ösztönösen odaképzeli a szivart és a Chesterfield bőrkanapét. A bordoux-i fajták, mint a Cabernet Savignon és a Cabernet Franc, jól példázzák – Magyarországon érdemes a villányi borvidékről választani őket.
6. Émelyítő bűbáj és varázslat – az édes borok
Sokan nőiesnek tartják őket és desszertborként csúfolják, pedig igazán jó édes bort készíteni igazi mestermunka. Legyen szó késői szüretről, jégborról, szamorodniról, aszúról, sherryről vagy portóiról, égkövek ezek, amelyeket úgy érdemes vizsgálni, mint egy festményt – kortyról kortyra, nagy műgonddal.
7. Pajkos elegancia – a pezsgők és habzóborok
Mindegy, „hány bubis” – amiben buborék van, az ide tartozik. Gyöngyöző és habzóborok, hagyományos champagne-i eljárással készült pezsgők és könnyű acéltartályos prosecco-k: a lényeg, hogy jól behűtsük és élvezzük a buborékok játékát fogyasztás közben.
+1 A hely szelleme – a terroir borok
Kicsit kilóghat a sorból, de a legnevesebb bortermelő helyek, ahol évszázadok óta szőlő terem, rendelkeznek egyfajta sajátságos karakterrel. A talaj, a klíma és a fajták összjátéka adja, hogy mitől olyan egyedi és felismerhető egy somlói juhfark vagy egy badacsonyi kéknyelű. Ha borvidéken járunk, mindig érdemes megkóstolni az ottani „specialitást” – mert később, máshol fogyasztva is oda repít majd minket képzeletben az adott tétel.
Szerző: Kocsis-M. Brigitta
