Mi lehet a boron kívül?! A borospalackok formavilága
Ahány pincészet, ahány bortermelő van a világban, annyiféle „ruhába” öltözhetik a borospalackokat. A borcímkén található adatok, a palack formája és az üveg színe is mind-mind árulkodhat a beltartalomról.
Amforától az üvegig
Ma már teljesen magától értetődő, hogy üvegpalackot használunk a tárolásra, azonban az ókorban agyagból készült edényekben, amforákban tárolták a bort. A fenyőgyantával bevont amforák két fülű, csúcsos végű edények voltak, legalábbis erre utalnak a régészeti leletek. Ezután jelent meg a fahordós megoldás, amely az érlelést, tárolást és a szállítást is szolgálta. Így volt ez a 16. századig, amikor megjelent az üveg, mint bortároló megoldás. Az 1970-es évek végéig kellett várni arra, hogy a borospalackok mérete egységessé váljon: ekkor vezették be a 0,75 literes űrtartalmú üvegeket.
|
Kecses vagy vállas: azaz a palackformák |
|
Bordói, a testes A legtöbbször használt, így a legismertebb palackformává a francia Bordeaux borvidékről elnevezett, bordói vált. A testesebb palack ad szálláshelyet a bordeaux-i régió jellemző borainak, úgymint a cabarnet franc, a cabarnet sauvignon és a merlot. Az üveg színe ebben az esetben sötétzöld. A bordói palackokba más is kerülhet, vagyis töltenek abba fehérbort is, de akkor az üvegek színe általában sötétzöldről átlátszóra vált. Burgundi, a kecses Ugyan testesebb palackról van szó, de váll nélküli formája teszi kecsessé ezt a fajtát. A chardonnay és a pinot noir borokat töltik ezekbe a palackokba, vagyis a burgundi fajtákat. Az elegáns vörösborok és a komolyabb fehérborok is burgundi típusú palackokban pihennek – amíg meg nem isszuk őket. Rajnai, a hosszú nyakú A rajnai borvidék palackja karcsú, hosszú nyakú. A vidékre jellemző fehérborokat rejtik ezek az üvegek, melyeknél nincs szükség vállra, ami az esetleges üledéket felfogja a bor pohárba töltésénél. Nálunk is kedvelt palackforma, például a badacsonyi vagy Balaton-felvidéki fehérborok esetében. Tokaji, nincs lazaság A tokaji aszú, szamorodni és eszencia kizárólag tokaji formába kerülhet, amely színtelen, 0,5 literes palackot jelent. Hogy miét nem 0,75 literes palackról van szó? Azért határozták meg 1891-ben ezt az űrtartalmat, mert a tokaji borok nem olcsók (régen is így volt), valamint a kezdetlegesebb tartósítás miatt az volt a legjobb, ha a bor a felbontás után azonnal el is fogyott. |
A palack színe
Az üvegpalack színe változó lehet: leggyakrabban színtelen, sötétzöld vagy barna. A színválasztás a nedű színétől is függ, vagyis szolgálja az esztétikumot, de a hosszabb tárolásra szánt, testes vörösborokat minden alkalommal sötét palackokba töltik, hogy óvják az italokat a fénytől.
A bor írása
A bor címkéje fontos adatokat közöl azzal, aki kezébe veszi a palackot. Elárulja, hogy milyen bort tart a kezében a fogyasztó, melyik borászattól származik, milyen évjáratú. Az adatszolgáltatáson túl dizájnelemként is szolgál, hiszen annak esztétikuma függ a pincészet fantáziájától, stílusától. Erről bővebben a Beszédes címkék című cikkünkben olvashatsz.
Mi van a talpán
A teljesen lapos és a befelé domborodó palacktalp is ismert. A befelé domborodó talpú borosüvegbe a hosszú érlelésű nedű kerül azért, hogy az érés során keletkező üledék lerakódhasson.
Zárásul
A palack zárására több megoldás is létezik: a legelterjedtebb a csavarzár és a parafa dugó. Sokáig élt még a borászok között is az elv, hogy a parafa dugó a legkiválóbb megoldás a borospalackok zárására, de ma már egyre több a csavarzáras, műanyag dugós bor a boltok polcain. Ennyire felhígult volna a borkínálat vagy az italok zárásának módjában történt változás? Erről szól Az üveg koronája című cikkünk.
Szerző: Rónai Márta
