Parlé: Nem borbár, hanem egy közösségi klub, borral
Beszélgetünk, megvitatjuk, elmeséljük és mellette borozunk. A házibuli, amire mindig vágytál, csak nem volt, aki megszervezze. Ez a Parlé, Budapest rejtett kis ékszerdoboza a Liszt Ferenc tér közvetlen szomszédságában.
Ha a BorPortré szellemiségét meg kellene fogalmaznom röviden, azt mondanám: beszélgessünk, kapcsolódjunk, igyunk meg egy pohár bort. Kerüljenek napirendre az igazán fontos kérdések, de nem komolykodva, okoskodva, modorosan, hanem lazán, természetesen, közvetlenül. Legyen minden igazi. Amikor megismertem a parlés fiúkat, Alkonyi Kristófot és Csepreghy Márkot, azt éreztem: a Jóisten ugyanezt az üzenetet az ő szívükbe is belecsepegtette. Csak ők nem online műsorral, hanem egy bárral kezdték a megvalósítást.
Amikor először találkoztunk, azzal indítottátok a beszélgetést, hogy nem akartok borbár lenni. Akkor mi a Parlé?
Márk/Kristóf: Igen, tényleg nem szeretnénk, hogy borbárként emlegessenek minket. Bár mind a ketten a bor világából érkeztünk, és közép-hosszútávon szeretnénk, hogy meghatározó hangja, szereplője legyünk a hazai boros életnek, erről még korai beszélni, gyerekcipőben járunk. A Parlé francia szó, és nagyvonalúan lefordíthatjuk úgy, hogy „beszélgettünk”, de az angol nyelvben azt is jelenti, hogy „alku”. Egy közösséget szeretnénk teremteni, amihez a bor egy fontos eszköz, de a bár, ahol most fizikailag a Parlé létezik, inkább egy eseményorientált kis klub, amiről reméljük hamarosan egy irodalmi vagy társasjáték est ugyanannyira eszébe jut a vendégeknek, mint egy borkóstoló. Arról nem beszélve, hogy a báron kívüli programok a törzsvendégeinkkel, idővel fognak akkora hangsúlyt kapni, mint a báron belüliek. Mellesleg, a párlat szelekciónk hasonlóan széles, mint a boros…
Hogyan jött az életetekbe a bor szeretete?
Márk: Régóta tetszett nekem a sommelier-k világa. Kitölteni egy bort, ránézni, megforgatni a pohárban, megszagolni, aztán megfejteni, honnan származik, milyen fajta, mikor szüretelték. Ez a varázslatos mozdulatsor az, ami a bor világa felé csábított. Sajnos annak ellenére, hogy az USA egyik komolyabb borrégiójában jártam egyetemre, akkor még nem tettem lépéseket a bor felé, pedig a ’90-es évek közepén kezdett izgalmassá válni Washington állam borkultúrája. Én csak 2005 őszén kerültem közelebb a borhoz, mikor átugrottam Magyarországra egy fogorvosi időpontra. Elég sok fogorvosi munka gyűlt össze, ami – mint tudjuk – az USA-ban elég húzós anyagilag, így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Miközben kezelésekre járogattam, anyukámmal leugrottunk Tokajba meglátogatni a Királyudvar borászatot. Nagyon kedvesek voltak velünk, meg is lepődtem. Annyira meghatott, hogy 2006 nyarán visszatértem hozzájuk önkéntes munkát vállalni. Ott kezdődött minden, aztán többfelé voltam önkénteskedni, végigjártam a szőlőtermesztés és borkészítés munkálatait, majd 2007-ben megvettem az első parcellámat a Velencei-tónal, Nadapon.
Kristóf: Nekem családi a kötődés: édesapám 15 évig volt a Borbarát magazin szerkesztője/tulajdonosa, úgyhogy megszokott volt, hogy a hétvégéket különböző borászoknál töltjük, főleg Hegyalján. Lassan 10 éve már, hogy apa Tállyán borászkodik. A Tokaji borvidék fontossága kiskorom óta belém van oltva, és felnőtt fejjel is úgy gondolom, hogy kilóg a hazai borvidékek sorából. Én komolyabban nyolc éve foglalkozom borokkal. Nem szőlész-borász szakon végeztem, de a szakdolgozatom témáját is összekötöttem utolsó pillanatban az uniós borjoggal és hegyközségi rendszerrel, aztán elvégeztem a WSET diploma kurzusát Londonban, és hat évig dolgoztam a Bortársaságnál, ami egyértelműen az egyik legmeghatározóbb, legfontosabb időszaka volt az életemnek.
Honnan ismeritek egymást?
Márk:
Valójában Kristóf apukájának és az én anyukámnak köszönhető, hogy megismerkedtünk. Anyukámnak annyira tetszett Alkonyi László boros újságja, a Borbarát, hogy mikor 2005-ben Magyarországra látogattunk, a semmiből egyszer csak felhívta Lászlót és megkérdezte, hogy leülhetnének-e együtt egy kicsit beszélgetni. Ott elindult a kapcsolat. László írásai erősen hatottak rám és meghatározták, hogy milyen borászatokhoz jelentkeztem önkénteskedni. Aztán 2011-ben Kristóf megkért, hogy beszélgessünk egy esetleges amerikai útról, mivel az USA-ba szeretett volna jönni nyelvet tanulni. Én igyekeztem lebeszélni róla, mivel nem volt még 21 éves: azt gondoltam, nem fogja jól érezni magát, hiszen ott ennyi idősen nem mehet sehova sem szórakozni. De őt nem lehetett eltántorítani, és ahogy tudom, élvezte az ott tartózkodást. Bulizni végül nem ment, de sok időt töltött velünk, amíg kint dolgozott, tanult. Én nem voltam hozzá túl kedves még akkoriban, konkrétan nem foglalkoztam vele (szerintem a korkülönbség miatt), de tény, hogy legalább az ismeretségünk elindult. Aztán, mikor 2014-ben visszatértem Magyarországra, újra felvettük a kapcsolatot és Kristóf megsajnált, hogy kevés embert ismerek, így bevitt a baráti körébe.
Hogyan született meg az ötlet, hogy közös vállalkozásba kezdjetek?
Márk/Kristóf: Mostmár 5-6 éve jó barátok vagyunk, sok mindent hasonlóan gondolunk, vagy ha valamit máshogy látunk, ott jól kiegészítjük egymást. Néha dolgoztunk is együtt kóstolókon. Egymástól függetlenül is gondolkoztunk, álmodoztunk olyasmiken, hogy bárt nyitni, közösséget létrehozni. Végül adódott egy helyzet, ami miatt rá voltunk kényszerítve, hogy konkretizáljuk és rendszerezzük az álmokat. Így az esti iszogatós, kirándulós ötletelésekből egy közös projekt és üzleti terv kerekedett.
2020 őszén megnyitottatok és egy hét után jött is a novemberi COVID-19 lezárás. Hogyan tartottátok meg a lendületeteket, hiteteket, hogy most tavasszal újra teljes erőbedobással tudjatok robbanni?
Kristóf: Fél év bezárással indítani valóban nem volt túl szerencsés, nehéz időszak volt, és még most is az. Éltük fel a tartalékokat, amelyeket egész más dolgokra szántunk volna. Azt hiszem, sokkal kevesebb lenne az esetlenség, bénázás és előrébb lennénk, ha kimarad a második és harmadik hullám. Viszont nem szeretek panaszkodni emiatt, mert tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Az is nagy szó, hogy túléltük, itt vagyunk, van fejlődés. Valamennyire a válságnak köszönhető az is, hogy helyhez jutottunk: 2019-ben ez még szinte reménytelennek látszott volna normális feltételekkel. Nekem a Parléban sok minden összeáll, amit meg akarok valósítani, elérni. Nem akarok nagy szavakat használni, de van itt egy küldetéstudat is, így a lendület adott hozzá. Mindenesetre, a család és a barátok biztatása nekem sokat jelentett, akkor is, ha ez kicsit hollywoodosan hangzik. Illetve sokkal többet boroztam karantén alatt, mint illene…
Márk: Nem ért teljesen váratlanul a bezárás. Bár nem gondoltuk, hogy ennyire komoly lesz, de egyben pont a COVID-helyzet adta meg a lehetőséget, hogy kisebb befektetéssel meg tudjuk nyitni a Parlét. A bár és a borászat régi álmaim, ha már így hozta az élet, muszáj volt meglépnem, akkor is, ha ellentmondott a józan észnek. Szerintem a mai világban egyre fontosabb, hogy legyenek helyek, ahol az emberek élőben tudnak találkozni. Az online világ terjeszkedésével, aztán a COVID bezárásokkal, folyamatosan távolodunk egymástól, pedig az offline találkozás mélyebb kapcsolódást enged meg és erre szellemileg és lelkileg is szükség van most. Szeretnénk ösztönözni az embereket, hogy lépjenek ki a lakásból, ismerkedjenek, kapcsolódjanak, érezzék jól magukat egymással. Szóval, a nehézségekkel együtt jönnek a lehetőségek is, és remélem új színt/perspektívát fogunk tudni hozni az emberek életébe.
Rengeteg programmal készültök: rendszeresen hívtok borászokat egy-egy estére személyesen kóstoltatni, de angol nyelvgyakorló, sőt sakk klubotok is van… Mire számíthat, aki ellátogat a Parléba?
Márk/Kristóf: Szeretnénk szerdától szombatig állandó jelleggel, minden nyitvatartási napunkat eseményekkel feltölteni. Ahogy említetted, vannak már fix heti vagy havi programok. Ilyenek az angol nyelvű meet-upok, vagy a sakk klub és persze a tematikus, illetve laza mikro-kóstolók. Viszont, szeretnénk rendszeresíteni a komolyabb szervezést igénylő előadásokat, beszélgetéseket is, ahol nem mi, hanem külsős vendég a főszereplő. Ha ilyen van, akkor azt mindig kommunikáljuk platformjainkon. 2022-ben már azt szeretnénk látni, hogy előre tele van a Parlé naptára zenés estekkel, történész/irodalmár beszélgetésekkel, fotó kiállításokkal, borászokkal, koktél partykkal! Úgyhogy itt is szeretnénk jelezni, hogy várunk bárkit, aki úgy gondolja, hogy érdekes témát tud hozni a bárba, és erről szívesen adna elő, vagy beszélgetne ebben a körben.
| A Parlé a Liszt Ferenc tér szomszédságában, a Paulay Ede utca 59. szám alatt várja vendégeit szerdától szombatig. További információ a programokról a Facebook és az Instagram oldalukon érhető el. |
Szerző: Kocsis-M. Brigitta
