Dzsiptúra a szekszárdi borvidéken
Szekszárdon szinte mindenki ismeri Simon Sanyit, aki Land Roverével élményteli dzsiptúrákat szervez a borvidék legszebb dűlőire külföldi turistáknak, hazai lánybúcsús csapatoknak vagy éppen Antinori márkinak. Aki egyszer utazott már vele, az tudja: a szekszárdi bor az ő autójának motorháztetőjén tálalva a legfinomabb.
Szerinted mi kell egy jó pohár borhoz?
Könnyű kérdésnek tűnik, mégsem az. Mert egy pohár borban ezer dolog van: a borvidék, a dűlők, a szurdikok, az emberek, a múlt és a jövő is. Pláne Szekszárdon, ahol minden családnak tanyája van, ahol mindenki ismer mindenkit és ahol a borkészítés kétezer éves hagyományokra tekint vissza.
Te hogy cseppentél bele ebbe a világba?
Húsz évvel ezelőtt motoros barátaim elhívtak csavarogni ide, a dombok közé. Onnantól bárhová motoroztam, mindig itt kötöttem ki. Beleszerettem a tájba és Szálkába. Utána gyorsan történtek az események: 2004-ben feleségemmel megálltunk egy szálkai telken és azt mondtuk: ez az! 2007 óta élünk itt.
Mi fogott meg Szálkában?
Mesélhetnék sokat, de ha egyszer valakit ide elhozok, az rögtön megérti. Van egy motoros mondás: „Ha magyaráznom kéne, úgysem értenéd.” Éppen ezért a túráimba is igyekszem valahogy belecsempészni Szálkát.
Van szőlőd, tanyád is?
Nincsen. A szőlőhöz érteni kell és egész embert kíván. Van borász barátom, és tudom, hogy az egész életét a szőlőben, pincében tölti. Mert szereti és mert érti. Csak csodálni tudom és titkon néha irigylem is.
És mi a helyzet a többi borvidékekkel? Csak a szekszárdi mind felett?
A móri borvidéken nőttem fel, ismerem a falvakat, dűlőket, borokat, bár az ottani borászokat már csak a boraikban.
Jártál külföldi borvidékeken is?
Több helyen is volt szerencsém: Ausztriában, Svájcban, Spanyolországban, Franciaországban és még Ausztráliában is.
Hogy kezdődött a szekszárdi bortúra?
Életem nagy kalandja az utazás. Korábban húsz éven át szerveztem túrákat, nyaralásokat külföldre és megtapasztaltam, milyen a világ a turista szemével. Hat éve érett meg a szekszárdi dzsipes bortúra ötlete bennem. Pölöte Norbi és sokan mások is biztattak. Az autón nem sokáig gondolkodtam, hiszen világjárásom során láttam, hogy szinte mindenütt Land Roverekkel csinálják az ilyesfajta túrákat. Amikor készen álltam, bejelentkeztem több helyre is: volt, ahol szívesen láttak már a kezdetekkor is, de előfordult az is, hogy nem lett együttműködés a dologból.
Mit szeretnél megmutatni?
A dűlőket, melyek otthont adnak a szőlőnek, a napsütötte déli lejtőktől az árnyékosabb völgyekig. A 300 méter alatti hegyeinket, völgyeinket. A szurdikokat, ahol saját szemünkkel láthatjuk a lösz és az agyag váltakozó metszetét, beleképzelve a tőkét, a gyökeret. Meg szeretném mutatni, mitől más a szekszárdi borvidék, mint a többi és hogy a szekszárdi borászok hogyan dolgoznak azon nap nap után, hogy a legjobb szőlőből a legjobb borokat készítsék. Olyan borászokról beszélünk, akik közül sokan még őrzik a papa szerszámait és néha ugyanazt a tőkét gondozzák. A bor köti össze a generációkat.
Kik a vendégeid? Honnan jönnek?
Szerencsére sok külföldit érdekel a magyar bor, jó érzés nekik megmutatni az értékeinket. A teljesség igénye nélkül volt vendégem Új-Zélandról, Ausztráliából, Kínából, Japánból, Oroszországból, Szlovákiából, Ausztriából, Nagy-Britanniából, Svájcból, Olaszországból, az USA-ból, Kanadából, Hollandiából és Norvégiából is. De belföldről is jönnek, az egész országból. Vannak egyszerű borkedvelők, de volt velem villányi borász is. Szerveztem középiskolai osztálytalálkozót és 70 éves embereknek érettségi találkozót is. 1 fővel is elindulok, de megoldottuk 80 fő túráját is. Talán egy nevet azért mégis külön megemlítenék: Antinori márki a szüret előtti birtokbejárásához is engem választott.
Azt mondtad, kell a borvidék, a tradíció, a szakértelem, a múlt és a jövő is egy jó pohár borhoz. Van-e bármi, ami még ezen felül szükséges?
Ha jó helyen vagy, akkor egy hordó, egy hébér és egy palack. És hát igazán akkor fog jól esni, ha van kivel koccintani…
A Bodri Magazin és Simon Sándor engedélyével
Szerző: Kocsis-M. Brigitta
