Csak bor legyen
Végülis ketten maradnak: Isten és a bor.
(Hamvas Béla)
A bor szentség. Mélyebb, mint bármely más szeszes ital, mert magában őrzi az összes elem lenyomatát: a föld ásványát, a napsütés tüzét, az eső cseppjeit, a szél erejét és az ember alkotómunkáját. Benne van a múlt tradíciója, a jelen termése, a jövő ígérete. Időn és téren át nyit kapukat.
Ha valakivel megbontasz egy palackot, az láthatatlan szerződés. Azt ígéri: most rád figyelek, most nem rohanok el, most legalább egy-két órát csak veled leszek. Egy csésze kávét meg lehet inni a nap közepén, egy lopott negyedórában is, de a bor estére való, amikor letetted a kötelességeket és el tudsz mélyülni magadban és abban, aki szintén neked és a bornak szánja az idejét.
És miközben minden pohárral oldódnak a gátak, a blokkok, és egyre inkább kimondódik a kimondhatatlan, a lelkedben visszatérhetsz a gyerekkor felhőtlenségéhez. Mert bor mellett minden lehetséges: újralobbanhatnak régi szerelmek, karnyújtásnyira kerülhetnek gyerekkori álmok, megvalósulhatnak spontán ötletek. Összehoz magaddal, összehoz a másikkal, és összehoz azzal, aki legbelül vagy legfelül van. Csak bor legyen
Egy palack bor mellett mindegy. Úgyis mind egy.
Az írás Kocsis-M. Brigitta: Nem emlékszem ilyesmire című novelláskötetében jelent meg.
Szerző: Kocsis-M. Brigitta
