A borokat is megilleti az oltalom – avagy mitől lesz egy bor villányi, tokaji, etyeki?
Egri bikavér, tokaji aszú vagy éppen csopaki olaszrizling. Márkanévvé vált eredetmegjelölések, melyek egy-egy földrajzi régióhoz kapcsolódnak, és nem csak hazánkban, de külföldön is komoly értéket képviselnek. De vajon minek kell megfelelnie egy bornak, hogy a palackjára rákerülhessen a „villányi” vagy a „tokaji” jelző?
A borok, sőt akár a borokkal kapcsolatos kifejezések is részesülhetnek oltalomban. Ez nem csak a termelőknek fontos, hogy illetéktelenek ne élhessenek vissza a nagy hagyományokkal és komoly értékkel bíró területi elnevezésekkel, de a fogyasztók számára is hasznos, hiszen az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések kiegészítő tájékoztatást nyújtanak az adott bor sajátosságairól és minőségéről. A téma nyomába eredtünk Pomázi Gyulával, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnökével.
Mi fán terem a földrajzi árujelző?
Magyarország gazdaságában a mezőgazdaság és az élelmiszeripar különleges jelentőséggel bír. Ugyanez elmondható a fenti iparágakhoz szorosan kapcsolódó bortermelésről is. Az olyan – nemzetközi színtéren is elismert – megjelölések, mint például a tokaji aszú vagy az egri bikavér nem csupán a származási országról kialakított kép színezéséhez járulnak hozzá, hanem – a termékek minőségi követelményeinek fenntartásán túl – a kollektív jogosultság formájában megjelenő oltalom révén komoly hozzáadott piaci értéket is jelentenek a helyi termelőknek és lehetőséget számukra, hogy fellépjenek a megjelölést jogosulatlanul használókkal szemben. „A bortermékek eredetének jelölésére vonatkozó megnevezések földrajzi jelzésként vagy eredetmegjelölésként oltalom alá helyezhetők az Európai Unió területén. Ezeket az oltalomtípusokat együttesen földrajzi árujelzőknek nevezzük, és az ezekből eredő oltalom egy kollektív jogosultság, amely minden termelőt megillet, aki az érintett földrajzi területen, a földrajzi árujelző termékleírásának megfelelő módon állítja elő bortermékét” – kezdi Pomázi Gyula a beszélgetést. Vagyis a helyi termelőknek nem kell egyesével oltalomért folyamodni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához vagy az agrárminiszterhez: ha az adott területen termelnek, és ott már van kollektív oltalom, az rájuk is vonatkozik.
|
A nemzeti szabályozás a földrajzi árujelzők két fajtájaként a földrajzi jelzést és az eredetmegjelölést nevesíti. Mindkettő valamely táj, helység vagy kivételes esetben ország neve, de a megjelölt termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője, valamint a földrajzi terület közötti kapcsolat szorossága szempontjából az eredetmegjelölés szűkebb kategóriát képez. Eredetmegjelölések (OEM) esetében az érintett jellemző kizárólag vagy lényegében az adott környezetre jellemző természeti és emberi tényezőknek a következménye kell, hogy legyen, a termék termelése, feldolgozása és előállítása pedig egyaránt az adott területen kell, hogy történjen. Földrajzi jelzéseknél (OFJ) a kiemelt tulajdonság elég, ha lényegileg a földrajzi származásnak tulajdonítható. A termék előállítási lépései közül pedig elég, ha az egyik az érintett területen zajlik. |
Csopaki bor – elég, ha Csopakról jön?
A földrajzi árujelzők garantálják tehát, hogyha azt olvassuk a címkén: „Csopaki bor”, akkor biztosak lehessünk benne, hogy az a palack bizony tényleg arról a szigorúan védett, 200 hektárról származik. De ez még önmagában nem mindig elég. Ugyanis Csopak esetében például a termőhely nevét (Csopak és dűlői) kizárólag egy meghatározott bortípus viselheti. A Csopaki egy száraz fehérbor, ami kizárólag olaszrizlingből és max 15% furmintból készülhet. Ez a jól bevált „recept” közel 200 éve határozza meg a borvidék stílusát, ez mutatja meg legjobban a termőhely nagyságát és jellegzetes ízeit. „A szabályozás a földrajzi árujelzők oltalom alá helyezése iránti kérelem részeként előírja az úgynevezett termékleírás benyújtásának kötelezettségét. A termékleírás kötelező tartalmi elemei részletesen meghatározzák azokat a kritériumokat, amelyeknek a földrajzi árujelzővel jelölt borterméknek meg kell felelnie, ezáltal garantálva annak minőségét” – folytatja a Hivatal elnöke. Vagyis a termékleírás tartalmazza azt, hogy például a szekszárdi bikavérben milyen fajták milyen arányban szerepelhetnek, vagy a tokaji aszúnak hány hónapot kell tölgyfahordóban töltenie. „Szintén oltalomban részesülhetnek az úgynevezett borral kapcsolatos hagyományos kifejezések, amelyek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések mellett kiegészítő tájékoztatást nyújtanak a fogyasztók számára a borok sajátosságairól és minőségéről” – magyarázza Pomázi Gyula. Ilyen lehet például a tokaji máslás vagy fordítás, mely édesbor-készítési eljárások komoly tradícióval rendelkeznek.
Tokajska, a szlovák tokaji
Néhány éve nagy vihart kavart, amikor Magyarország kezdeményezte az Európai Unió illetékes szervezeteinél, hogy vonják meg Szlovákiától a tokaji név használatát – sikertelenül. A Trianoni békeszerződés értelmében ugyanis hét ma Hegyaljához köthető falu – név szerint Csarnahó, Csörgő, (Kis- és Nagy-) Bári, Kistoronya, Nagytoronya, Szőlőske és Sátoraljaújhely egy része – Csehszlovákiához, majd később Szlovákiához került. Így északi szomszédunk az ezen a területen termelt borokra nagy örömmel írja, hogy „tokaji”, hivatkozva arra, hogy történelmileg azok a területek bizony a Tokaj-hegyaljai borvidék részei voltak. Ugyanakkor az egyre szigorúbb magyar nemzeti termékleírásoknak már kevésbé igyekeznek megfelelni – vagyis nem csak az a gond, hogy használják a tokaji elnevezést, hanem az is, hogy kevésbé szabályozott módon készülő termékek címkéire is ráírják azt. Az Európai Bíróság 2014-es döntése értelmében pedig mindez nem jogellenes, vagyis Szlovákia is használhatja a „Vinohradnícka oblast Tokaj”, azaz Tokaji borvidék megnevezést.
A patriotizmuson túl
Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar tájakhoz szorosan kapcsolódó termékek védelme nem csak nemzeti öntudatból fontos, de kereskedelmi és gazdasági kérdés is. Nemzeti értékeinket, csak ránk jellemző kincseinket meg kell védenünk – hogy egyedi értéket képviselhessenek, és ne válhassanak bárki által, bármi módon előállítható tucattermékekké. Erre adnak tehát lehetőséget a földrajzi árujelzők.
Szerző: Kocsis-M. Brigitta, Tasi Tibor
Forrás:
Mészáros-Nagymarosy-Rohály: Borkollégium Bortankönyv I. Alapfok
Szőlő- avagy Bor-Trianon (patriotak.hu)
Tokajska, a szlovák tokaji (Boraszportal.hu)
