Élménybeszámoló a Borszerda I Vörös eseményről
Az első élmény mindig nagyon fontos, sőt, olykor sorsdöntő lehet. Legyen az az első szerelem, az első szexuális együttlét, az első munkahely, az első találkozás az alkohollal, az első szerelmi csalódás vagy az első nagy berúgás (utóbbi kapcsán persze véletlenül sem magamra gondolok és tudom, hogy az olvasó sem). Ez járt a fejemben múlt szerda este fenn, a Magyar Nemzeti Galériában, ahol a festmények mellett a bor játszotta a főszerepet. Egy hosszúra nyúlt és sok veszteséggel járó karanténidőszak után ez volt ugyanis az első Borszerda-rendezvény. És hogy ez az első nekem milyen élmény volt? Elmesélem.
Csodálatos műtárgyak, lélegzetelállító panoráma, finom magyar borok – kell ennél több? Aligha, és mégis van tovább, hiszen sok-sok idő után végre maszk és szorongás nélkül újra együtt lehettünk. Július 7-e nem csupán azért fontos dátum az életemben, mert ez volt a Covid utáni első Borszerda, hanem azért is, mert a Magyar Nemzeti Galéria első ízben kérte fel együttműködésre a BorPortrét. A BorPortré magazin és csapat, amelynek büszke tagja vagyok, örömmel vállalta el ennek az immár tízéves múltra visszatekintő kulturális-gasztronómiai eseménysorozatnak a szakmai támogatását. Ez számomra azért is különleges, mert korábban szomjas kultúra- és borfogyasztóként többször is jártam már a Borszerda rendezvényein.
| Az MNG Borszerdák együttműködő partnere a BorPortré mellett az Országos Bortúra. A meghívott borászatokkal Kocsis-M. Brigitta műsorvezető beszélget. Az első eseményen a Pannonhalmi Főapátság pincészetének képviselőjével, Illés Tamással beszélgetett egy jóízűt. Szó esett a bor misztériumáról, istenhitről, sőt, szexualitásról is. |
Úgy éreztem, hogy az emberek ki voltak éhezve – vagy stílszerűen fogalmazva: szomjaztak már nagyon – egy effajta kulturális rendezvényre. És persze arra, hogy a nagy bezártság és folyamatos aggódás után kicsit végre fellégezhessünk; a test, a lélek és a szellem is hozzájusson ahhoz a táplálékhoz, amelyben fájó hiányt szenvedett az elmúlt időszakban. A nagy hőség sem tántorította el a látogatókat. Jó volt látni, hogy még a lépcsőről és a második emeletről is figyelemmel kísérték a beszélgetést, ami egy közös nagy koccintással zárult.
|
Az idei Borszerda-események hívószava: színek, ízek, képek. Ennek megfelelően minden héten másik szín – elsőként a vörös, majd a kék, a zöld, az arany, az őszi két ráadásnál pedig a fekete és a fehér – áll a programok középpontjában. |
Elgondolkodtam azon is: mit jelent nekem a vörös szín? Naná, hogy a bort, amit imádok. Aztán a véradást, ami életet ment. És menthetetlen romantikusként természetesen a szerelem, szenvedély és szövetség hármasát, amire már oly régóta vágyom. Nekem elsősorban ezek jutottak eszembe erről a színről. Mostantól pedig a Borszerda és a BorPortré együttműködésének első gyümölcse is beugrik, ami igazi szerelemgyereknek tűnik. Egyesül benne mindaz, amiért szerintem élni érdemes: művészet, borozás, kapcsolódás.
Tartalmas, a másikra figyelő beszélgetések és csodás magyar borok lenyűgöző díszletben. Mindezt és még ennél is többet jelentett számomra 2021 első, vörös Borszerdája. Izgatottan várom, hogy a kék Borszerda mit tartogat a számomra.
Szerző: Rácz Laura Rebecca
Fotó: Szántó András
