TOP 10 boros tévhit
Mint minden területen, a borok esetében is bőséggel találkozhatunk városi legendákkal. Most ezekből gyűjtöttünk össze 10-et, persze a teljesség igénye nélkül, hogy egy kis mosolyt varázsoljunk az arcokra.
#1 A rozé úgy készül, hogy összekeverik a fehér- és a vörösbort.
Bár létezik ez az eljárás, valójában nagyon ritka. A rozéborok általában kékszőlőből készülnek, de fehérboros eljárással, vagyis nem áztatják olyan hosszan héjon a bogyózott, zúzott szőlőt, hogy sötétre színezze az italt.
#2 Az édes bor desszerthez való.
Meg minden máshoz is, például nagyon jól működik kéksajtokkal, sós téliszalámi kockákkal vagy éppen grill ételekkel. Érdemes a tokaji aszú mellett a könnyedebb, gyümölcsösebb, késői szüretelésű édesborok közül is válogatni és jól behűtve bátran kínálni a desszert előtti fogásokhoz is.
#3 A parafadugós bor magasabb minőségű.
Nem feltétlenül. Most már egyre elterjedtebb a csavarzáras megoldás, amely megbízhatóbban garantálja, hogy ne jusson levegő az üvegbe és attól sem kell félni, hogy egy esetlegesen rossz minőségű, fertőzött dugó az itallal érintkezve borhibát, ún. „dugós ízt” produkál majd – ez az, amikor dohos, állott, kellemetlen szaga van mind a dugónak, mind a bornak.
#4 Ha borozás előtt/közben/után eszem, hamarabb kijózanodom.
A májunk átlagosan 10 g alkoholt tud lebontani óránként, ami körülbelül 1 dl bornak felel meg. Ezen sem az alvás, sem az étkezés, sem a vízivás nem gyorsít – maximum nem érezzük olyan kótyagosnak magunkat. Vagyis attól, hogy józannak érzed magad, még nem biztos, hogy teljesen eltűnt az alkohol a véredből, így aztán óvatosan ülj csak volán mögé!
#5 Borkóstoláshoz finom falatok is dukálnak.
Ha hivatalos, ismeretszerző borkóstolóról beszélünk, akkor nem, nagyon nem – maximum üres kenyérfalatkák fogyaszthatók. Gondoljunk csak bele: minden, ami a szánkba kerül, befolyásolja, eltorzítja az ízkörnyezetet, így nem tisztán csak a bort érezzük, önmagában. Persze, ha örömszerző borozásról van szó, akkor jöhetnek a gasztronómiai ínyencségek, a jól megválasztott borkorcsolyák.
#6 A cuvée-be a „futottak még” kategória kerül.
Nagyon nem igaz. A cuvée-k vagy házasítások azért zseniálisak, mert a különböző szőlőfajták erősségeit tudják ötvözni magukban és a borászoknak is lehetőséget biztosítanak, hogy jobban megmutassák kreativitásukat, egyéniségüket. Gondoljunk csak a nagy Bordoux-i vörös házasításokra cabernet franc-ból, cabernet sauvignon-ból és merlot-ból. Ugye, az sem futottak még kategória? 🙂
#7 Kékszőlőből csak vörösbor készülhet.
…meg fehér, meg rozé meg siller. A vörösbor színét a kékszőlő héjában lévő színezőanyag adja. Így aztán könnyen kikövetkeztethető, hogy attól függ a borunk színmélysége, van-e és milyen hosszú a héjon áztatás fázisa. Ha egyáltalán nincs, akkor fehér, ha rövid ideig tart, akkor rozé, ha kicsit tovább, siller, ha pedig még hosszabb ideig, vörösbor készül. Érdemes például kipróbálni a Szekszárdon és a Hajós-Bajai borvidéken kadarkából készült fehérbort – egészen különleges finomság.
#8 Minél öregebb egy bor, annál jobb.
A magas potenciálú, hordóban érlelt nagy vörösborokra és édes borokra ez még igaz is lehet, de a könnyű, reduktív eljárással készült friss, gyümölcsös egynyári fehér vagy rozé tételeket érdemes egy-két éven belül elfogyasztani, mert utána romlik a minőségük.
#9 Napi egy pohár vörösbor jót tesz az egészségnek.
Kutatások szerint a mérsékelt vörösborfogyasztás nőknél a menopauza után, férfiaknál 40 év felett mutat ki tudományosan is pozitív élettani hatást: abban az életkorban, amikor megnő a stroke és szívroham kockázata – ezek ellen valóban jó hatással bír. Igyunk inkább azért bort, mert finom és örömünket leljük benne, ne azért, mert pozitív egészségügyi hatásokat várunk.
#10 Minden buborékos bor pezsgő, vagyis champagne.
Hivatalosan champagne-nak csak a franciaországi Champagne borrégióból származó, tradicionális pezsgőkészítési eljárással készült italt hívhatjuk. Az acéltartályban érlelt verziókra – attól függően, „hány bubis” – a gyöngyöző- vagy habzóbor kifejezést illik használni.
Szerző: Kocsis-M. Brigitta
