Kéknyelű: A Badacsonyi borvidék kuriózuma
Badacsonyban kihagyhatatlan élmény kéknyelűt kóstolni: ha a Római úton sétálunk, vagy elindulunk felfelé a Rózsakőhöz, több olyan borászatba is betérhetünk, ahol borozás közben a balatoni panorámában és a hegy szoknyáján elterülő ültetvényekben gyönyörködhetünk.
Cikkünkben annak járunk utána, mit lehet tudni erről az ősi magyarnak tartott fajtáról, amely 2013 óta kiemelt nemzeti érték.
Szeszélyes primadonna
Hercegnő, primadonna – az ismeretterjesztő cikkekben gyakran nevezik így a kéknyelűt, bemutatásában a szeszélyes, a hisztis és az úri is visszatérő jelzők. De mi ennek az oka? A válasz többrétű.
Egyrészt: kényes fajtáról van szó, amely keveset terem, és azt sem akárhol – a vulkanikus, bazaltos talajon érzi jól magát. Nem véletlen, hogy a Badacsonyi borvidéken talált otthonra, olyannyira, hogy az egész világon csak itt foglalkoztak és foglalkoznak vele nagyobb mennyiségben. Ezen kívül csak elszórtan, néhány kisebb ültetvényen találkozhatunk vele, például az Etyek-Budai borvidéken.
Másrészt: egy kizárólag női ivarú szőlőről van szó – ebből következik, hogy nem tudja magát beporozni. Ezért más tőkéket kell mellé telepíteni, de az sem mindegy, hogy mit, hiszen fontos, hogy egyszerre virágozzanak. Sorai és tőkéi közé ezért budai zöld és rózsakő kerül (az utóbbi a budai zöld és a kéknyelű hibridje). A megfelelő elrendezés mellett a természeten is sok múlik, hiszen a beporzáshoz a szélre és a rovarokra is szükség van. Siker esetén a fagy még mindig kockázati tényező, erre ugyanis nagyon érzékeny. E bizonytalanságok miatt hiába volt jó áron eladható, népszerű szőlő a filoxéra vész (1874-1914) előtt, a parasztságnak nem érte meg foglalkozni vele. Ezért a kéknyelű inkább az urak ültetvényein kapott helyet, akiknek nem a terméshozamon múlott a megélhetése.
Harmadrészt: a fajta komoly bajba jutott, meg kellett menteni. A rendszerváltás előtti nagyüzemi termelés és tervgazdálkodás mostohára fordította a sorsát, alaposan megritkultak az ültetvények. Kéknyelű szinte csak mutatóban maradt – kisebb területeken, házaknál, kiskertekben vészelte át ezeket az évtizedeket. A Badacsonyi borvidéken 1989 után kezdett el ismét egyre több borász foglalkozni ezzel a fajtával, amely mára több mint 40 hektáron terem.
A termőhely ízei
Miután a jelzők mögé néztünk, lássuk, miről kapta hivatalos nevét a fajta? Nos, érésközeli állapotban levelének nyele kékes-lilás-bordós árnyalatot vesz fel – innen az elnevezés.
Tőkéi leginkább a talaj közelében érzik jól magukat, ezért művelésük sem egyszerű. A növény vesszői, levélzete robosztusak és erőteljesek. Fürtjei ezzel szemben csak közepes méretűek, bogyói lazán, ritkásan helyezkednek el, súlyuk emiatt sok szőlőfajtánál jóval kisebb. A bogyók közepesen nagyok, héjuk vastag, színük zöldes fehér – minőségüket, értéküket koncentráltságuk adja. Későn érik, általában október elején, közepén szüretelhető.
Palackba zárt ritkaság
A nehézségek láttán felmerülhet a kérdés, hogy mi az, ami miatt mégis megéri a sok fáradozás, kockáztatás? A fajta egykori tündökléstörténete is rámutat arra, hogy a kéknyelű – ha terem – igencsak meghálálja a törődést. A két világháború között például rendszeresen feltűnt a Gundel Étterem borlapján, szerepelt az 1939-es New York-i világkiállítás kínálatában, miközben ismert és kedvelt bor volt Európában.
Manapság gyakran egyedisége, kuriózum jellege miatt emelik ki, hozzátéve azt, hogy ebből a neutrálisabb szőlőfajtából olyan bor készülhet, amely gyönyörűen visszaadja a termőterület sajátosságait. Illata visszafogottabb, fő jegye a borvidékre jellemző mineralitás, emellett vegetális, zöldfűszeres, citrusos jegyek jelenhetnek meg benne, de fehér húsú gyümölcsökre és diszkrétebb illatú virágokra is emlékeztethet. Bora a szőlő bogyóihoz hasonlóan halvány zöldes-citromos árnyalatú.
Ízvilága boncolgatása során többen kiemelik jellegzetességet, mivel a kéknyelű nem hasonlítható máshoz. Bora karakteres, alkoholban, markáns és határozott savakban gazdag, de finomszerkezetű. Nem elsőre mutatja meg magát: fanyarság, citrusosság, fűszeresség jellemezheti, miközben a vezető jegyek a minerális, sós, vulkanikus talajízek. Utóízében fanyar, fás jegyek jelenhetnek meg. Késői szüretben méhviaszos, törökmézes, diós zamatokkal gazdagodhat, savai ilyenkor is élénkek maradnak. A hosszú érlelés jót tesz neki, eközben mindig más arcát mutatja, kidomborodhatnak a füstös, mézes jegyek. A kéknyelű sokféle lehetőséget rejt: jégbor, habzóbor és pezsgő is készülhet belőle.
Ételpárosítások
A friss, könnyed kéknyelűhöz jól illenek az édesvízi, balatoni halakból készült ételek, a frissebb sajtok és zöldsaláták, valamint a csirke. Érettebb formájához választhatunk sertést, érleltebb sajtokat és sült gyökérzöldségeket. Az édességek közül főleg a gyümölcsös desszertekkel harmonizál jól.
Kéknyelűt kóstolni persze nem csak a népszerű turistautak nyomvonalán fekvő borászatokban nagy élmény – sőt, nem is csak a Badacsony-hegyen, hanem például Szent György-hegyen, Hegymagason, a Szászi Birtokon. A borvidéken a Laposa Birtok kezdeményezésére terjedt el az a szokás, hogy a kéknyelű borokat kékes árnyalatú üvegbe töltik – ezzel is ki szeretnék emelni ezt az emblematikus fajtát. Érdemes hazavinni magunkkal vagy megrendelni néhány palackkal, mert a kéknyelű képzeletben bárhonnan a tanúhegyek földjére visz.
Szerző: Nádasi Eszter
Források:
- Borászportal.hu: Kéknyelű – Az igényességre tanító szőlőfajta
- hu: Kéknyelű, a hisztis primadonna
- Hungarikumok Gyűjteménye – Magyar Értéktár: Badacsonyi Kéknyelű
- hu: Kéknyelű – A feltörekvő szőlőfajta
- com: Kéknyelű: A Hungarian Grape Returning from the Brink
- hu: Kéknyelű
- hu: Kéknyelű
- hu: Kéknyelű
