Jazz és bor a belvárosban – A Glass of Jazz Vol. 11. rendezvényen jártunk
Bordó félhomály, fülledtség, összekoccanó borospoharak. Ezek voltak az első érzéki benyomásaim, amikor megérkeztem a Glass of Jazz Vol. 11. rendezvényre a Budapest Jazz Clubba egy október végi estén. A levegőtlenség problémáját egy idő után megoldották, a félhomály maradt. A poharunkat Kocsis-M. Brigivel mi is összekoccintottuk. Erről szól ez a nagyon személyesre sikeredett élménybeszámoló és arról, hogy mi segített kimozdulni ennek a számomra turbulens évnek a holtpontjáról.
Még csak november eleje van, ez azért még nem az éves számvetés ideje, és egyébként sem szoktam év végén szigorúan tételesen leltárba venni az elmúlt tizenkét hónap történéseit, de most, hogy ezt a cikket írom, muszáj egy gondolatot megosztanom veletek. Számomra 2021 az az év, ami sokak számára 2020 volt – ez nyár derekán fogalmazódott meg bennem. Akkor, amikor hátba szúrtak, majd cserbenhagytak. Én pedig véreztem és szenvedtem. Készülő könyvem kapcsán olyan elképesztő méltánytalanságot kellett megélnem, amire pont onnan, ahonnan a támadás érkezett, nem számítottam. Voltak ezen kívül is olyan események, amelyeket nehezen éltem meg. Emberi kapcsolataimban veszteségekkel kellett szembe néznem: volt, akit végre el tudtam engedni, mert már rég el kellett volna engednem, hiszen nem adott, hanem csak elvett belőlem. Barátságnak hitt kapcsolatok lepleződtek le, amelyeket – mint utóbb kiderült – nárcisztikus dinamikák működtettek. Van olyan barátom, akivel eltávolodtunk egymástól, de én még bízom benne, hogy a szünet csupán átmeneti. A veszteségek, a hátba támadásom okozta sokk hónapokra depresszióssá tett. A számomra sötét nyári és őszi hónapok poklából aztán megindultam kifelé, felfelé, miután megoldottam, megküzdöttem az elém torlaszként gördített nehézségeket. Szóval alaposan megrángatott ez az év.
És mégis azt kell mondanom, és időnként emlékeztetnem magam arra, hogy azért jó dolgok is történtek velem. Az egyik ilyen örömteli fejlemény, hogy tavasszal csatlakozhattam a BorPortréhoz. „Rengeteg minden érdekel a világból, ezért jellemzően egyszerre több projekten is dolgozom” – írtam akkor a bemutatkozásomban. És tényleg, szuper lehetőség, hogy boros témákban is megnyilvánulhatok, mivel nagyon vonz a borok és kiváltképp a pezsgők világa. Nagy öröm volt, hogy interjúim során és rendezvényeken, ahová meghívtak bennünket, számos nagyszerű embert ismerhettem meg. Szerencsére (ebben az összefüggésben legalábbis szerencsére) munkamániás vagyok. A túlélésem egyik záloga minden bizonnyal az volt, hogy dolgozhattam: civil állásom és a childfree projekt mellett a BorPortré csapat tagjaként részt vehettem csodás rendezvényeken (köztük a szívemnek igen kedves Borszerda-esteken), cikket írhattam róluk, és úgy érzem, a szerkesztőségben is megtaláltam a helyem. Fontos, mély és jóleső beszélgetéseket folytattam Kocsis-M. Brigivel mind szakmai, mind magánéleti kérdésekben.
Brigivel vettem részt a Glass of Jazz Vol. 11.-en is, ahová a BorPortrét is meghívták, mi pedig örömmel mentünk. „Egy este a borok és a jazz szerelmeseinek” – így szólt az esemény beharangozója, ami a Cult in Glass szervezésében valósult meg. Mi éltünk is a lehetőséggel és csevegtünk borászokkal, illetve a borászatok képviselőivel. Remek alkalom az ilyen találkozás, mert nincs olyan kérdés, amit ne lehetne feltenni és amire ne kapnánk lelkes válaszokat a borokat illetően. Arról nem is beszélve, hogy mennyi remek tételt kóstolhatunk. A szakmai kapcsolatépítésnek is kiváló terepe a Glass of Jazz, amelynek a Budapest Jazz Club adott otthont, ahol ezúttal is tíz kiállító és a koncertteremben egy kiváló hazai zenekar szórakoztatta a borok és a jazz zene kedvelőit.
Akiktől remek borokat és a kérdéseinkre lelkes válaszokat kaphattunk:
Kiállítók: Borbély Családi Pincészet, Geszler Családi Pincészet, GoBri, Jammertal Borbirtok, N3 Borműhely, Naár Családi Pince és Szőlőbirtok, Kristinus Borbirtok, Vabrik Pincészet, Fill The Wine Boksz, Borecet Művek
Brigivel egy ponton annyira elmerültünk a magunk kis buborékjában egy-egy pohár kitűnő bor (oh, az a Cabernet Sauvignon!) mellett, hogy a koncertről csak halvány emlékeim vannak. Mivel nem akartuk az előadást zavarni, jobbnak láttuk, ha a beszélgetést a hallban folytatjuk.
A rendezvény teltházas volt – nem véletlenül. Végre egy Halloween-mentes, kellemes este október végén a belvárosban! Igen, ez pont ilyen volt. Azt kaptuk, amit a szervezők ígértek, s mindezt egy remek helyszínen. Nekem a Pozsonyi út és közvetlen környéke egyébként is kedvenc helyem a városban. És ha nem szereted a jazzt, itt akkor is jó helyen voltál, mert a koncert egy külön teremben zajlott, a kinti részen pedig nagyokat lehetett beszélgetni, meg persze sétálgatni a kiállító pincészetek között és kóstolni, amennyi jólesett.
Számomra tehát van olyan szép emlék ebben a megpróbáltatásokkal teli évben, amire szívesen gondolok vissza. Lehet, hogy mégis érdemes leltárt készíteni, hogy lássam, voltak jónéhányan, akik átsegítettek a nehéz helyzeteken, még akkor is, ha a csatákat egymagam vívtam. Hálás vagyok az erkölcsi, lelki támogatásért és konkrét, praktikus tanácsokért mindazoknak, akik mellettem álltak és azokért az új emberi kapcsolatokért, amelyek pont e kihívásnak köszönhetően lettek részei az életemnek. Tulajdonképpen már most is van okom pezsgőt bontani.
Szerző: Rácz Laura Rebecca
Fotók: Vass Melinda, Kocsis-M. Brigitta
