Csongrád, egy elfeledett borvidék
A Csongrádi borvidék egykor az ország egyik legfontosabb bortermelő területe volt, melynek hírnevét a XX. század zivataros évtizedei nagymértékben megtépázták. Az elmúlt időszakban azonban, a kitartó szőlősgazdáknak, borászoknak, illetve a térségben rendezett gasztronómiai- és borfesztiváloknak köszönhetően újból helyet követel magának a magyar bortérképen.
Ha az az M5-ös autópályán délkelet felé vesszük az irányt, alig másfél óra alatt elérjük Csongrád-Csanád megyét, mely olyan alapanyagokat adott a magyar konyha számára, mint a makói hagyma, a szegedi paprika, illetve a Pick szalámi. Valószínűleg kevesen gondolnak azonban arra, hogy itt borászattal is foglalkoznak, márpedig a Tisza által kettészelt megye minkét partján nemcsak őrizik, de űzik is a borkészítés mesterségét.
Egy elfeledett borvidék története
A helyiek nem ma kezdték a borászkodást, amit jól mutat a garamszentbenedeki apátság 1075-ös alapítólevele, melyben a királyi adományok között szerepelnek a Tisza mellett fekvő Alpár település szőlői is. A török hódoltság idejére a bor a gabona mellett már a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap lett. Az oszmánok nemcsak megadóztatták a bort, de XVI-XVII. század népmozgásai során magukkal hozták a balkáni eredetű vörösborkultúrát, illetve a kadarkát, mely egészen a XX. századig meghatározó szőlőfajtája lett a térségnek.
Az XVIII. század első felében nemcsak a Habsburg-dinasztia, de a futóhomok is megjelent a Duna-Tisza közén, mely jelentősen nehezítette a mezőgazdasági termelést. Mária Terézia annak érdekében, hogy megfogja a futóhomokot, egy 1779-es rendeletben szorgalmazta a szőlőtelepítést – olvasható dr. Bodnár László Borvidékek a Kárpát-medencében című könyvében. Jóllehet, a homokos talaj nem tartozik a legtermékenyebbek közzé, azonban volt egy áldása is a csongrádi borászok számára: a filoxéra ugyanis, amely a XIX. század végén számos európai és magyar borvidéket tönkretett, a csongrádiban nem tudott kárt tenni, hiszen a gyökértetű a homoktalajon (75%-80% kvarctartalom felett) nem tud megélni, mivel járatai beomlanak. A homokos talaj egyébként gyorsan felmelegszik, miközben világos színe miatt a napsugárzást jobban visszaveri, ez pedig elősegíti a szőlő érését. A homok mellett egyébként található még löszös talaj, illetve tiszai eredetű fekete föld és mésztelen hordaléktalaj is a térségben.
A régió az 1930-as évekre az Alföld – ahol akkoriban a magyarországi szőlőültetvények 50% volt megtalálható – egyik jelentős bortermelő vidékévé vált, 2852 holdon folyt a művelés. A bortermelés felfutását jól mutatja, hogy az értékesítési gondok csökkentése érdekében Csongrádon és Szegeden állami borpincéket hoztak létre, miközben a térség termelői élen jártak a modern termesztési eljárásokban, így egyre nagyobb figyelmet fordítottak a permetezésre és a préselés technológiai fejlesztésére.
A szocializmusban a tagosítás után a kb. 400 hektár maradt magántulajdonban, míg 800 hektár termelőszövetkezeteké lett. Jelentős gépesítés zajlott le az állami szőlészetekben miközben új, rezisztensebb fajták jelentek meg, úgymint a kékfrankos, majd 1980-as évektől a cabernet sauvignon (15 hektár) és a zweigelt (100 hektár), melyek kezdték kiszorítani az addig szinte egyeduralkodó kadarkát. A fehér szőlők telepítése is zajlott, így többek között megjelentek a minőségi bort adó zöldveltelini, rizlingszilváni és ezerfürtű.
A rendszerváltás után a keleti piacok összeomlásával beszűkültek az értékesítési lehetőségek, másrészt a termelőszövetkezetek felbomlásával az addigi szervezeti keretek is megszűntek. A kárpótlás során szőlőültetvényhez jutott emberek közül sokan már nem értettek a borászathoz, így a tőkék egy része vagy tönkrement, vagy kivágták olvasható a Csongrádi Borvidék hivatalos honlapján. Így mára már a boraszportal.hu adatai szerint a térség telepített szőlőültetvényei csak 1000 hektárra tehetők, amit három hegyközség alkot, a csongrádi mellett a mórahalmi és a pusztamérgesi.
Szőlőfajták és borászatok
A borvidék éghajlatát szélsőségesen kontinentális időjárás jellemzi, így nyáron a nagy meleg ugyan segíti a beérést, de gyakori az aszály, a csapadékhiány, míg ősszel és tavasszal a fagyok okoznak kárt a térség szőlőültetvényeiben.
A kékszőlők között továbbra is a kékfrankos a legnépszerűbb, ezt követi a szövetkezeti időkből meghonosított zweigelt és cabernet sauvignon illetve a török időkből származó kadarka. A fehér szőlőkből a zalagyöngye és kunleány mellett rajnai rizlinget és kövidinkát is találhatunk.
Jóllehet sokan felhagytak a borászattal a rendszerváltást követően, de még mindig vannak, akik továbbra is próbálják életben tartani az 1000 éves borkészítési hagyományokat. Az üvegbeton feltalálójaként híressé vált Losonczi Áron csongrádi borászatában a kékfrankos és cserszegi fűszeres mellett a királyleányka adja a rozé és a fehérborok alapanyagát. Ujvári Mihály 1980 óta a Szeged melletti Kiskundorozsmán hat hektáron gazdálkodik, és elsősorban cserszegi fűszeresből, rajnai rizlingből és zweigeltből készíti borait. Az ásotthalmi Tóth Pincészet a borvidék legdélibb csücskében helyezkedik el, a magas napsütéses órák száma mellett a löszös talaj ad különleges ízt a borainak, melyek elsősorban rajnai rizlingből, chardonnay-ből és ottonel muskotályból készülnek.
Borfesztiválok, szüreti mulatságok
A borvidék az elmúlt években újra életre kelt, ugyanis a kedvező homokos talajon, ha nem is tömött sorokban, de megint sorakoznak a szőlőültetvények. Aki esetleg jobban megszeretné ismerni, annak számos program nyújt erre lehetőséget, kezdve az augusztus 20-a környékén megrendezett, utcabállal egybekötött Csongrádi Borfesztivállal, amely a város leglátogatottabb és legszínvonalasabb eseményei közzé tartozik. Aki azonban kifejezetten a borkészítés hagyományaival ismerkedne, annak érdemes ellátogatni az 1920-as évekig visszanyúló Bokrosi Hagyományőrző Szüreti Mulatságra is, ahol lovas kocsis felvonulás mellett a csőszök és a szőlőtolvajok évszázados harcát szimbolizáló csőszjátékot is rendeznek, amely során a látogatók is a játék részei lesznek.
A térség borturisztikai eseményének a koronája mindenféleképp a május közepén megrendezett Szegedi Borfesztivál, amely az elmúlt, több mint húsz év alatt az ország legjelentősebb borászati seregszemléjévé vállt. Idén májusban, a COVID járványtól felszabadulva több, mint 180 borász gyűlt össze a Tisza-menti városban, hogy bemutassák büszkeségeiket. A 26. alkalommal megrendezett esemény, amely az egész belvárosban szétterül nemcsak a borkedvelőknek nyújt lehetőséget a kikapcsolódásra, hiszen egyszerre több színpadon zajlanak a művészeti előadások, legyen szó népzenéről vagy könnyűzenéről, csárdásról vagy operettről vagy épp stad-up comedy-ről. Az esemény egy időben zajlik a Tiszán átívelő Belvárosi hídon rendezett Hídivásárral, amely az ország egyik legnagyobb kézműves seregszemléje.
Szerző: Bartók László
