1 premier, 1 visszatérés: júniusban érkezik a Somló Fesztivál és az Éjszakai Pincetúra
Idén először a Somló Fesztivál nevű, kétnapos, országos rendezvény keretében valósul meg az évek óta népszerű Somlói Éjszakai Pincetúra, június 17-18. között. A programhoz az ország szinte összes borvidékéről csatlakoznak borászatok, csaknem ötvenen – de lesznek képzőművészeti, zenei, gasztronómiai és szakmai programok is. Cartwright Éva az Éjszakai Pincetúra egyik ötletgazdája ott van fesztivál szervezőbizottságában is: vele beszélgettünk a rendezvény történetéről és az idei, minden eddiginél színesebb, szélesebb programról.
Korábban több interjúban is említetted, hogy a Somlói borvidéken nem egyszerű egy több megállós borkóstolót összehozni, vagy akár helyi bort venni. Ez motivált a Félúton Somlói Borok Boltja megnyitására is. Ilyen adottságok mellett, hogy jött az ötlet, hogy 2013-ban belevágjatok egy egész estés pincejárás megszervezésébe?
A borvidék sajátossága, hogy kevesen laknak a hegyen – én kivétel vagyok. A körülmények elég nomádok, nincs vezetékes víz, közvilágítás, nem jár fel a postás. A borászok lent élnek a falvakban vagy valamelyik városban, akkor vannak a Somlón, amikor a szőlőben vagy a pincében dolgoznak, bejelentkezett vendéget fogadnak. Emiatt, aki erre jár, azt látja akár hétvégén is, hogy a pinceajtók be vannak zárva. De ez nem azt jelenti, hogy nem is fogadnák, csak érdemes legalább egy nappal korábban egyeztetni, mert vannak borászok, akik Ajkáról, Budapestről járnak le, nem tudnak egyik pillanatról a másikra ott lenni. Nekem ez a szülőhelyem, körbe laktam a Somlót: 16 éves koromig három különböző, apró faluban éltem, egy negyedikbe jártam iskolába. Amikor visszatértem turistaként, engem is zárt pinceajtók fogadtak. Amikor megvettük itt a házunkat, a helyiekkel próbáltunk kitalálni egy olyan rendezvényt, ami ezt az adottságot ellensúlyozza: így jött az ötlet, hogy legyen egy alkalom, amikor minden pince nyitva van – essünk át az egyik végletből a másikba, legalább egy éjszaka erejéig.
Hogy állt össze a koncepció?
Körülbelül hat ember különböző ötleteiből. Egy este ültünk a vinotékámban a kemény maggal, valaki felvetette, hogy legyen az esemény Szent Iván éjszakáján, másvalaki, hogy legyen zenés, megint más azt, hogy gyújtsunk tüzet, mert az kiemeli Somló vulkáni múltját, jellegét. Eredetileg logisztikai szakember vagyok, én gyúrtam egybe a sok elképzelést. Aztán megkerestem a borászokat, akikkel együtt dolgoztam – akkor már egy éve működött a bolt – és rögtön 19 pince csatlakozott. Két héttel június közepe előtt kitettünk Facebookra egy posztot a pincetúráról, aztán minket lepett meg a legjobban, hogy eljött 500 ember. Ma már ez a szám 3000 körül van. A hivatalos helyszínek pedig kiegészültek éttermekkel, borbárokkal, pálinkaházakkal.
Kik voltak benne abban a keménymagban?
Kolonics Károly (Kolonics Családi Pincészet), Barcza Bálint (Barcza Pincészet), Tóth Péter (Kőfejtő Pince), Jász László és Kiss Tamás, Balogh Zoli, Takács Lajos. Ők egy második borász generáció a borvidéken, a nagyöregek – például Györgykovács Imre és Fekete Béla – után. És ide tartozik még Nagy Gábor is, a jelenlegi főszervező: a kezdettől fogva a legfontosabb szervezőtárs, ő most a hegyközség marketingese, fotósa is. Én négy évig voltam önkéntes főszervező, akkor léptem vissza, amikor már 2000 fő körüli volt résztvevők száma.
A Szent Iván-éj körüli időpontot megtartottátok. Mi ennek a jelentősége számotokra?
A pincejárás mindig a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton van – előtte vagy utána, amelyik szombat közelebb esik. Somlón erős a Szent Iván-éj tradíciója, tartják a tűzgyújtás hagyományát is, minden napfordulót ezzel ünnepelnek. Másrészt, kilenc éve még nem volt ennyi Szent Iván éjszakai rendezvény az országban, az e köré épülő boros rendezvények – például az Iván-völgyi Kadarka Túra – viszont jól teljesítettek, így jött, hogy próbáljunk valami hasonlót szervezni.
Mi motivál benneteket évről évre?
A siker: ilyenkor sorra jönnek a vendégek a pincészetekbe, ami anyagilag is kedvező, másrészt mindenki megmutathatja magát, a saját stílusát. Nem csak a borban, hanem például abban is, hogy milyen programok szervez, milyen zenét választ. Az ismertebb, nagyobb borászatok jellemzően inkább a populárisabb zenei irányzatokat preferálják, a kisebb kézműves pincészeteknél pedig jazz, blues, rétegzene szól. Vannak olyan udvarok, ahol hajnal négyig megy a táncolás, máshol komoly, mély beszélgetések vannak a borásszal. Elücsörögnek a teraszon, közben lemegy a nap, feljön a hold, aztán megint ott a nap és még mindig az élet nagy dolgairól beszélgetnek. Van, ahol évek óta felolvasást szerveznek. Sokszínű esemény ez, Somló sokféle arcát megmutatja.
|
Program szemezgetés
A programlista frissül. |
A kezdetektől törekedtetek arra, hogy legyenek kulturális, zenés programok?
Nekem ez mindig nagyon fontos volt, hogy ne csak az ivásról szóljanak a rendezvényeim, a központi programba és a sajátomba is mindig tettem kiállításokat, zenei programokat. Ez az egyetlen alkalom az évben, amikor mind a három somlói kápolna nyitva van, ez az én ötletem volt, mindig is ragaszkodtam hozzá. Ahhoz is, hogy legyen egy szertartásos kezdés: este tízkor meghúzzuk a kápolnák harangjait, mindenki akkor gyújtja meg a tüzet. Igazából a pincéknek sem kellett külön mondani, hogy szervezzenek kulturális programokat, ők is ezt szerették volna. A két Covidos év után még jobban belehúzunk ebbe a vonalba. Idén már a Somló Fesztivál keretében valósul meg az Éjszakai Pincetúra június 18-án. De a rendezvény kétnapos, péntekre és szombatra is készülünk nappali programokkal, jönnek képzőművészek, kézművesek, vásározók, helyi termelők.
Kocsis-M. Brigitta és én is BME alumnik vagyunk, így a szemem rögtön megakadt a Műegyetem programján.
Annak az a története, hogy a BME Építészmérnöki Kara megvette a Celli Apátsági Pincét és megmentették a pusztulástól – felújítják és alkotótáborokat szeretnének majd ott szervezni. Valamelyik nap vezettem a Somlón, megláttam a szép, régi kőpince előtt Vásáros Zsolt tanszékvezetőt, kikiabáltam neki a kocsiablakból, hogy mindjárt kész a pincétek, nem akartok szerepelni a fesztiválon? Azt mondta, hogy de, jó ötlet. A BME-sek már feltérképezték és lerajzolták azokat a pincéket, amiket építészeti értéknek tartanak. A rendezvénnyel is szeretnénk ráirányítani a figyelmet ezekre, sajnos sok régi pince megy veszendőbe azért, mert már nem élnek a tulajdonosok, vagy nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
Egy másik újdonság, hogy idén nem csak a Somlói borvidék borászai várják a vendégeket.
A Somló Fesztivált egy pályázatnak köszönhetően tudjuk megvalósítani, ebben ígéretet tettünk arra, hogy szervezünk egy országos rendezvényt. 2019-ben a sajtósunkkal, Bali Mónikával közösen hoztuk létre a GoVolcanis kiállítást, erre 13 országból jöttek borászok, 53 magyar borászattal dolgoztunk együtt. Idén meghívtuk őket, így bővült országossá a rendezvényünk. Még tegnap (május 25.- a szerk.) is hívtak pincészetek, hogy csatlakoznának, nagyon beindultak a borászok, egymásnak adják a hírt. Örülünk az összefogásnak.
A legfrissebb résztvevő lista alapján úgy látom, hogy már nem csak vulkanikus borvidékekről érkeznek borászatok.
Igen, ez pont az organikus szerveződés miatt van, azért, mert a borászok ennyire proaktívan beleálltak a szervezésbe. Most már nincs kitétel, jöhetnek bárhonnan az országból.
|
Borász duók és triók: Házigazdák és vendégek
Önálló, somlói helyszínek: Spiegelberg Borterasz, Bogdán Pincészet, 5Ház Borbirtok, Barcza Pincészet, Molnár Pincészet és Puchinger Ede Pincéje. |
Ha a somlói boroknál maradunk, akkor mire számíthatnak a vendégek?
Szokták mondani, hogy a somlói nem a kezdők bora, mint általában a testes, nehéz fehérborok, ezek kevésbé a hétköznapok borai. De egyre több könnyedebb, reduktív tétel készül errefelé. Másrészt, Somlóról régen nem feltétlenül a pezsgő jutott az emberek eszébe, de már ez egyre inkább így van: húzótermékké váltak a Kreinbacher pezsgői. A borvidék egyik legutóbbi nagy nyeresége az, hogy hazaköltözött Weingartner Olivér, aki eddig német nyelvterületen dolgozott, ő is olyan stílust hozott haza, ami eddig nem kevésbé volt itt jellemző, ő is a reduktív, gyümölcsös, élettel teli vonalat képviselte első boraival, idén pedig elkalandozott a natúrborok irányába. Megmaradtak a klasszikus somlói borok, mindig is lesznek borászok, akik szigorúan a hagyományokat fogják követni, de emellett ma már egyre színesebb és szerte ágazóbb a borpaletta – ez szerintem egy kifejezetten jó tendencia.
A somlói juhfarkat mondanád zászlóshajónak?
Igen. Jó, ha van egy olyan bor, ami erősen kötődik a borvidékhez, eladja magát. Egerbe bikavért vesznek, Badacsonyba kéknyelűt, nálam 10 vásárlóból 8 somlói juhfarkat keres a boltban, van, aki úgy vesz egy üveggel, hogy nem is tudja, hogy milyen bor. Marketing szempontból ez a legkönnyebb termékünk. Még jobban kell figyelnünk erre a fajtára, van is egy Juhfark Ünnep nevű rendezvényünk: évente egyszer minden itteni borász elmegy a Tornai Pincészet teraszára és megmutatja a legutóbbi évjáratú juhfarkját. Van, aki vékony, könnyed tételként készíti, mások a klasszikus, testes vonalat viszik, ez a borász stílusától és a borkészítés módjától függ. De a borvidék tényleg nem csak a juhfarkról szól, van mellette furmintunk, hárslevelünk, olaszrizlingünk, traminink is.
Visszatérve a korábbi interjúidra: többször meséltél arról is, hogy a kitelepüléseken viszonylag gyakran el kell mondanotok, hogy hol van Somló. Ez változott mára?
Igen. Amikor elkezdtem a boltot, budapesti étteremben, borbárban szinte soha nem találtam somlói bort, ami nagyon zavart. Mára ez teljesen átfordult: presztízskérdéssé vált, hogy legyen somlói. Újdonság az is, hogy ma már sok fiatal látogat el hozzánk. Megváltozott a helyzet, és ezért az elmúlt 10 évben nagyon sokan, nagyon sokat dolgoztunk.
A képekért köszönet a rendezvény szervezőinek.
Szerző: Nádasi Eszter
